11.-12. Fejezet

 

11. fejezet

 

 

Ryker

 

Fordította: Mandy

 

Ez volt minden, amit hallani akartam.

Biztos.

A tipikus Gray Brannonügyvezetői döntési stílusban azt mondta, hogy benne van. Minden más következmény és mód, amiben ez helytelen dolog, legyen átkozott. Visszadőlök rá, keményen és mélyen csókolom.

Párbajt vívó nyelvek, nehéz zihálások, tétova érintések. Nekem nyomja a csípőjét, amitől még keményebb leszek, és úgy érzem magam, mintha megint a gimiben lennék, és az okos, dögös csajjal csókolóznék, és kétségbeesetten próbálnék végre bejutni a bugyijába.

És mégis teljesen elégedett vagyok, ha csak folytatjuk a csókolózást és felfedezzük egymást, mert minden érintés és hang olyan kurva jó érzés most. Az oldalunkra gurulunk, és a kezem automatikusan csúszik a szoknyája szegélyéhez, hogy felhúzza. Olyan selymes a bőre…jó érzés az ujjbegyeimnek. Folytatnám a kalandozást felfelé és a lábai közé, de a szoknyája olyan rohadt szoros a csípőjén, így ki kell egyeznem azzal, hogy a kezemet a felcsúsztatom, és megragadom a fenekét. Előrenyomom a medencémet, és felnyögök, mikor Gray elkezdi hozzám dörzsölni magát, és elönt a vágy, hogy sokkal bensőségesebben érintsem meg.

– Jézus – motyogom, ahogy arrébb gurulok kicsit, és a hátára fektetem őt. Lázas tekintettelfelnéz rám, és a melle zihál.

– Fiatalkoromban sokkal jobb voltam, ami a nők vetkőztetését illeti – vigyorgok le rá.

Gray kuncog, és a kezei a blúzához vándorolnak, gyakorlottan kigombolja. A szememmel muszáj követnem a mozdulatait, figyelem, ahogy feltűnik sápadt bőre, majd mellének kerek dombjai, végül a testszínű csipke melltartó. Mikor az utolsó gombbal is végez, széthúzom a ruha széleit, míg az egész mellkasa és hasa feltárul előttem.

Csak az ujjam hegyét húzom végig a kulcscsontjától a jobb melle feletti területig, majd elérve a csipkés kosarat, lehúzom az anyagot. Amikor kiszabadul a mellbimbója, már rajta is vagyok, beszívom a számba, és néhányszor keményen meghúzogatom. Gray felkiált, szorosan átöleli a fejemet, magán tartva engem.

De nem bírom… túlságosan is be vagyok indulva, többre vágyom.

– Szoknya – mondom, ahogy felemelkedem róla. – Leggyorsabb mód, hogy ne szakítsam szét?

Gray a csípője oldalához nyúl és kigombolja az egyetlen gombot. Eltolom a kezét, most, hogy már látom a nyílást, és lehúzom a cipzárt. Lekászálódom az ágyról, becsúsztatom a kezem a meglazított derékpánt alá, és elkezdem lehúzni a bosszantó anyagot a testéről. Felemeli a csípőjét, hogy segítsen, és amikor felpillantok rá, a térdeim majdnem összecsuklanak. Az arca kipirult, a fejét oldalra dönti, és engem figyel feszülten. Egyik karját a feje fölé emeli, a másik az arca fejé hajlik, és szemérmesen ráharap az ujja végére. Az egyik melle el van takarva, a másik meztelen, kemény bimbója még mindig fénylik a számtól.

– Jézus – motyogom, ahogy végignézek rajta, a szoknyája csak félig volt lehúzva a lábán. – Nem is tudom, hogy hol kezdjek hozzád.

Kihúzza az ujját a szájából, és azt suttogja:

– A lábaim között. Ott kellene kezdened.

Ettől aztán elkezd növekedni a bennem élő vadállat. Egy telhetetlen szörny, aki rohadtul rászánta magát, hogy Grayt keményen kielégítse. Lerántom teljesen a szoknyáját, és a lábainál fogva gyorsan a matrac széléhez húzom. Felkacag meglepetésében, és szétnyílnak a lábai. Csak egy pillanatot szánok rá – csak néhány másodpercet, hogy megjegyezzem, nem szűzies fehér bugyit visel, hanem a melltartójához tartozó testszínű, áttetsző csipkebugyit –, mielőtt a számat pont a lábai közé nyomom. Forró levegőt fújok rá, tudva, hogy átjárja a vékony csipkét, és egy mély morgással jutalmaz meg. Felemeli a csípőjét… éhesen… követelőzve.

Úgyhogy megadom neki. Lerántom róla a bugyiját, szétnyitom a lábait, keményen és gyorsan falni kezdem a punciját. A bennem lévő vadállat kitör, miközben a számmal és a nyelvemmel dugom Grayt, minden porcikáját szopogatom, és büszkén felmordulok, mikor hevesen elélvez.

Felkiált.

Remeg a teste.

– Még – parancsolja.

És én azt hiszem, ez lehet a legjobb dolog, amit életemben tettem.

Egyáltalán nem finomkodok, mikor elkezdem levetni a ruháimat. Gray feltolja magát az ágyon, áthúzza a pólóját a vállain, és kikapcsolja a melltartóját. Amikor leér a földre, félénken elmosolyodom, és azt mondom neki. – Nekem kellett volna levennem.

Mindkét lábával rúg egyet, és a magassarkúi átrepülnek a szobán. Leveszem a pólómat, és kicipzárazom a nadrágomat, mikor Gray kibújik a melltartójából. Az állam majdnem a földön koppan, mikor látom Gray Brannont, a nőt, aki épp most élvezett el a számon, előttem állni meztelenül a maga teljes gyönyörűségében.

– Káprázatos vagy – mondom, hangom rekedt és tele van vággyal. Lassan végigjártatom rajta a tekintetemet lefelé, és hagyok időt visszafele is, csak akkor siklok félre egy kicsit, mikor látom, hogy a combjai belseje vörös a szakállamtól. Kidüllesztem a mellkasomat, a farkam keményebbre duzzad attól, hogy megjelöltem őt. Mikor visszaérek az arcához, határozottan néz rám. Tekintete lesiklik a boxerem derékrészéhez, aminek gumiderekába akasztottam a hüvelykujjamat, készen állva, hogy egyszerre vegyem le a nadrágommal együtt.

– Siess – mondja, és megnyalja a száját.

Jézusom.

A szörny újra itt van teljes erőbedobással és a mellkasom mélyén dörömböl. Meg kell dugnia Grayt… most.

Gyorsan kiveszem a pénztárcámat a nadrágomból, és odanyújtom neki.

– Van benne egy óvszer.

Csak ennyit kell mondanom, és fürge ujjaival már át is kutatja. Kihasználom a lehetőséget, és leveszem a nadrágot, egy fura és nem igazán szexi mozdulattal kiugrom a cipőmből és a zoknimból. Mikor újra felbukkanok, már meztelen vagyok és a farkam olyan kemény, hogy egyenesen Gray felé mutat, aki épp az óvszer csomagolását szakítja szét. Kiveszi belőle a gumit, de mielőtt még továbblépnénk, megfogom az arcát és újra megcsókolom. Készen állok elmerülni benne, és tudom, hogy egy időre mindketten elveszünk. Meg kell csókolnom még egyszer, hogy tudja. Mikor elválnak ajkaink, félig csukott szemekkel néz rám, és mosoly van az arcán. Kicsit megrázom a fejét, és a látása picit kitisztul.

– Én nem vagyok híve az egy éjszakás kalandoknak, rendben? – mondom neki.

Mire bólint.

– Érted – erősködöm. – Ez nem egy kaland. Ez nem egy éjszakára szól.

Szemei ide-oda cikáznak egy pillanatig, aztán rám mosolyog.

– Megértettem.

Adok neki egy gyors, hálás csókot, aztán elengedem őt. Előretolom a csípőmet, és fájó farkam felé biccentek.

– Húzd fel rám.

Leírhatatlan érezni magamon a kezeit. Gyengéd, mégis biztos. Magabiztossága pokolian szexi, és amikor végez, közelebb lép, a nyakamhoz nyomja a száját és suttog.

– Dugj meg, Ryker.

Kész vagyok.

Elvesztem.

Az ágyra lököm őt, és rögtön követem én is. Mintha ez egy tökéletesen megkoreografált tánc lenne, felemelem a lábait egy kézzel a térdei alatt, szélesre tárom, és azonnal bele is merülök.

Mélyen és mindenféle gyengéd bökdösés nélkül.

Benyomulok, míg a medencém az övéhez préselődik, és Gray a fergeteges gyönyörtől felnyög, majd rekedten azt mondja:

– Olyan jó érzés.

Istenem, olyan jó érzés.

Úgy értem, tényleg, igazán jó. Olyan jó, hogy félek megmozdulni, mert két lökés után simán elmennék. De aztán Gray felemeli a karjait, a nyakam mögé csúsztatja, és lehúz egy csókra. A nyelve azonnal becsúszik a számba, mert tudja, hogy odatartozik, és ez valahogy megzaboláz.

Gyengéd mozgásba kezdek, miközben csókolózunk. Gyorsabban vesszük a levegőt, és amikor már nem tudjuk folytatni ezt a mély nyelves csókolózást, mert megfulladnánk, az arcomat az övéhez szorítom, miközben dugom őt. Lassan kihúzódom, de egyre erősebben hatolok belé, újra és újra felnyársalom. Minden alkalommal apró nyögdécselés hagyja el a száját, amitől még gyorsabban és mélyebben dugom. Ahogy elérjük azt az eszeveszett bőr-csattogtató sebességet, a szörny újra kitör. Kicsit visszahátrálok, Gray bokáit a vállaimra húzom, és lepillantok, miközben a farkamat lassan belényomom.

Ebben a szögben mélyen belécsapódok, és biztos vagyok benne, hogy a farkam a méhszájának csapódik. Egy pillanatra elfog az aggódás, mikor az első lökés után Gray felkiált, de aztán ezt gyorsan követi az “olyan jó, olyan jó, olyan jó” kántálás.

Ez feltölt engem is. Gyorsabban, gyorsabban, gyorsabban. A fejtámla nekikoppan a falnak, és egy pillanatig elgondolkodom, ki is lakik a szomszédban, de aztán az orgazmusom közeleg, és nem tudok másra gondolni, kivéve…

Graynek is újra el kell élveznie.

– Közel vagy? – motyogok, miközben egy hangyányit lassítok a tempón.

– Azt hiszem – suttogja, és bár semmit nem szeretnék jobban, minthogy megpróbáljam hozzáidőzíteni a sebességemet, hogy a közös gyönyör gyönyörűséges zuhatagában élvezzünk el, de nem akarok esélyt adni annak, hogy megelőzzem.

Kihúzódom belőle, leveszem a lábait a vállamról, és az arcomat újra a puncijához közelítem. Egy gyors pillanatra beledugom a nyelvemet, aztán a számba veszem a csiklóját. Gyorsan csapkodom őt a nyelvemmel, nyögdécselek rajta, és néhány pöccintés után széthullik rajtam. Abban a pillanatban, mikor felkiált és érzem, hogy kezd merevedni, felugrok, megragadom az egyik lábát, felemelem, és visszacsúszom nedves melegébe. Ferde szögben hatolok belé, a másik lábát szétterpesztem, és elkezdem keményen dugni. Az izmaim összehúzódnak minden egyes lökésnél, és úgy forgatom a medencémet, hogy a farkam minden porcikája biztosan simogassa a puncija minden porcikáját.

Aztán kurvára szétrobbanok. Hátrahajtom a fejem, összeszorítom a fogaimat és elélvezek, közben szorosan hozzápréselem magam. Előrecsuklik a fejem, és az édes megkönnyebbülés árad ki a számból, amit egy mély nyögés követ.

– Ó, Istenem – motyogom, a csípőm közben folytatja a forgást és az őrlést, és kiengedek mindent, amim van, és még annál is többet.

Gray megfogja a vállamat, és gyengén belenyomja az ujjai végét az izmaimba. Felemelem az arcom, és látom, hogy rám mosolyog, izzadság csillog a homlokán.

– Jó volt?

– Kurvára szórakozol velem? – kérdezem, túlságosan is kimerült vagyok, hogy akár csak visszamosolyogjak rá. Ezek a szavak hivatalosan is kiszívták belőlem a maradék energiát.

Leereszkedem, átkarolom a derekát, és addig izgek-mozgok, míg én a hátamon fekszem, ő pedig teljesen rajtam. Még mindig benne vagyok, és érzem az izzadság sikamlósságát közöttünk.

Gray keresztbe fonja az alkarjait a mellkasomon, ráteszi az állát, és lenéz rám.

– Tudom, hogy bűntudatot kéne éreznem emiatt, de sehogy sem megy.

– Még mindig el vagy bódulva azoktól az orgazmusoktól – mondom neki kacsintva. – Majd holnap reggel a szégyensétádon jönni fog a bűntudat is.

Felhorkan, és kicsit feljebb tolja magát.

– Először is, már reggel van. Másodszor, soha nem szégyensétálok, de hamarosan valahogy ki kell majd lopóznom innét.

Nem tetszik a gondolat. Egy perce még arra gondoltam, hogy semmi erőm nem maradt, de most már azt gondolom, hamarosan új erőre kaphatok. Gray azonban meglep engem, amikor felül, és hátrafelé araszol, így kicsúszok belőle. Nem tehetek róla, de felnyögök ettől a kis izgalomtól.

Karcsú, de biztos ujjaival megfogja a farkam tövét, és lehúzza rólam a gumit. Félig még mindig áll, mikor elengedi, aztán a lábamra hajlik. Gray kigurul az ágyból, és elindul a fürdőszobába, ahol gondolom kidobja az óvszert, aztán visszasétál az ágyhoz. Mellei lágyan ringanak, a szeme meleg és csintalan, ahogy bámuljuk egymást.

Az ágy végére mászik, pont a lábaim közé, és addig bökdösi őket szét, míg már előttem térdel. Végighúzza az egyik ujját a farkamon, ami felugrik az érintésére, aztán rámnéz, egyik szemét eltakarja egy előrehulló ragyogó vörös hajtincs.

– Miért volt óvszer a tárcádban? – kérdezi, és egy pillanatra megdöbbent a kérdése.

Ez az utolsó dolog a világon, amire gondoltam volna, hogy megkérdezi. Habár nem feltétlenül kényelmes dolog elmondani neki az okát, miközben a lábaim között térdel, belevágok és elmondom neki az igazat.

– Körülbelül három hónappal ezelőtt… az előszezonban, szórakozni mentem egy csomó sráccal az egyik meccs után. Úgy végződött, hogy berúgtam, és közelebbi kapcsolatba kerültem az egyik pincérlánnyal a férfi mosdóban.

Gray undorodva ráncolja az orrát. – Úgyhogy vettél néhány óvszert a mosdói automatából?

– Nem, az én történetem sokkal szomorúbb – mondom neki egy drámai sóhajjal, miközben kinyúlok a kezeiért, és megfogom őket. Összefűzöm az ujjaimat az övéivel és ráteszem a hasamra.

– Szóval mi…ööö… tudod, elértük azt a részt, ahol szükségünk lett volna óvszerre, és nekem nem volt egy sem. A lánynak sem volt. A mosdóban sem volt. Alapvetően kudarcot vallottam, mert nem volt nálam védőeszköz, úgyhogy másnap elmentem, vettem néhányat, és betettem a tárcámba, megígérve magamnak, hogy soha többé nem leszek védelem nélkül.

Gray a hüvelykujjával megsimítja az enyémet, és az összekulcsolt kezünket nézi. Aztán csendesen megkérdezi.

– És szokásod, hogy szexelsz idegen nőkkel?

Erősen megszorítom a kezeit, amíg rám nem néz.

– Nem, nem szokásom. Ő volt az első nő, akit megérintettem, mióta különváltam a feleségemtől. Be voltam rúgva, de ezért nem kérek bocsánatot. Kanos voltam, és már hónapok óta nem feküdtem le senkivel. Te vagy a második nő, akit a válás óta megérintettem, és az első, akivel szexeltem is.

Kicsit lehajtja a fejét, de látom a szája vonalait, tetszik neki a válaszom ezen része. Amikor újra felnéz rám, azt suttogja. – Hát egy idő eltelt már nekem is azóta.

Megszorítom újra a kezeit, és felhúzom őket úgy, hogy fölém hajoljon. Aztán felemelem a fejem, és megcsókolom őt.

– Szóval, Big Bang… mit mond most neked a túlméretezett agyad?

Felnevet, legurul az oldalamra, és oldalára fordul ő is, hogy szemben legyen velem.

– Azt mondja, hogy a kutatók roppant alábecsülik a közös orgazmust, mint a relaxáció eszközét.

– Szóval akkor valószínűleg újra kellene csinálnunk … és hamarosan?

– Mindenképp – mondja, majd tétován a mellkasomra teszi az egyik kezét. – De óvatosnak kell lennünk. Senki nem tudhat erről.

Ezt tudtam. Nem meglepetés, de most, hogy mélyen Grayben voltam, hirtelen nem esik jól, hogy titokban kell őt tartanom. Azt jelenti, hogy nem láthatom, amikor csak akarom, vagy még csak nem is beszélhetek vele. Gyakorlatilag figyelmen kívül kell hagynom őt, ha egymás közelében leszünk.

És pontosan erre gondolok azzal kapcsolatban, hogy nincsenek egyéjszakás kalandjaim. Én az a fickó vagyok, aki szereti a kapcsolatokat, és mindent, ami ezzel jár. Szeretem egy társ kényelmét és szolidaritását. Még akkor is, ha Hensley becsapott engem, soha nem adtam fel a szerelem és a monogámia gondolatát.

Lehet ez Grayjel?

Nem vagyok biztos benne, mert habár ez több, mint csak szex, de jóval kevesebb, mint egy igazi kapcsolat.

– És, Ryker – mondja, mikor rám néz egy kemény villanással a szemében. – Ezer dollárra bírságollak, mert verekedtél Claude-dal. El kellett volna onnan sétálnod.

Nevetni akarok. Tényleg nevetnék, de kényszerítem magam, hogy komolyan bólintsak, elfogadva a bírságot. – Megértettem.

De ha azt hiszi, hagyni fogom, hogy elsétáljon, ha megint ilyen ocsmányságokat mond róla a jelenlétemben, akkor még egy dolgot meg kell tanulnia Ryker Evans-ról. Ő azt csinál, amit akar, hogy megvédje az övéit.

 

12. fejezet

 

 

Gray

 

Fordította: Suzy

 

Életemben először, nem tudok koncentrálni.

Ezelőtt sosem volt ezzel problémám, mindig képes voltam különös figyelmet szentelni bármilyen feladatra, amivel próbálkoztam. Még akkor is, ha elképesztően magas az IQ-m, sosem jutottam volna ilyen messzire az életben, ha nem egy fúróbrigád precizitásával irányítanám a gondolataimat.

És mégis, ma reggel akárhányszor a figyelmemet a napirendemre fordítom, Rykerre gondolok.

És arra, amit múlt éjjel csináltunk.

Ó, Istenem.

A dolgok, amiket múlt éjjel csináltunk, vagy inkább… az valójában a nagyon korán reggel volt. Harmadszorra olyan hajnali 4:30 körül dugott meg, és hajnali 5-re már megtettem a szégyensétámat a hotelszobámba, bizonytalan lábakon. Alig volt időm arra, hogy lezuhanyozzam – ahol lemostam magamról az illatát és az érzetét, élvezve a lábaim közötti érzékenységet –, mielőtt a sofőrszolgálattal kivitettem magam a reptérre, hogy elérjem a csapat gépét. Sohasem utazom a játékosokkal a buszon, mint ahogy mindig az első osztályon ülök azokkal a főnökökkel, akik a meccsekre utaznak.

Már az ülésemben ültem apám mellett, amikor inkább éreztem, mint láttam, ahogy Ryker felém sétál a folyosón. A szívem irányíthatatlanul száguldott, és nyirkos lett a tenyerem. Elfordította a tekintetét, egyenesen előre nézett, ahogy sétált – nem, peckesen lépett – végig a folyosón. Épp mielőtt elhaladt mellettem, vetett rám egy gyors pillantást és egy pimasz mosolyt. – Jó reggelt, MissBrannon.

Vigyorogtam, és lehajtottam a fejem, mielőtt elpirultam volna, mint egy idióta iskoláslány. Hallottam, hogy jó reggelt kíván az apámnak, és egész úton vissza Raleigh-be az arcomon volt az az idióta vigyor.

Miközben a játékosok valószínűleg hazamentek, hogy pihenjenek még, én egyenesen az arénába mentem, ahol a főnöki irodák vannak. Elképzelem, ahogy Ryker elment Zack házához, hogy felvegye a lányait, Violetet és Rubyt. Miközben sokat szexeltünk a múlt éjjel, sokat is beszélgettünk, és gyorsan rájöttem, hogy Ryker órákig képes beszélni a lányairól. Ezt édesen aranyosnak találtam és egy kicsit ijesztőnek. Semmit sem tudok a gyerekekről. Sosem vigyáztam babára, és még csak a kezemben sem tartottam egy babát. Hajlamos vagyok esetlenné válni körülöttük, sosem tudom, hogy beszéljek velük az ő szintjükön.

Mégis, imádtam a fényt a szemében, amikor elmesélte, hogy Violet csellista akar lenni, habár próbálja elterelni ettől, mert nincs pénz a művészetekben, és hogy Ruby imádja az állatokat és a bogarakat. A vállai nem túl diszkréten megremegtek, amikor elmesélte, hogy ebben a pókok iránti természetellenes szeretet is benne van, ami megmosolyogtatott. Gyerekkoromban én is imádtam mindenféle bogárkát, de leginkább azért, hogy felboncolhassam őket, és megtudjam, hogyan működnek. Eléggé biztos vagyok abban, hogy Ryker nem akarná, hogy ezt tanítsam meg a lányának, mert ez sokkal inkább szociopatának hangzik, mint bimbózó zseninek.

A kopogás az ajtómon felriaszt, és mentálisan arcon csapom magam, mert megint elmerültem az emlékeimben. Ez ismét emlékeztet annak komolyságára, amit csinálok, és hogy megvan a lehetőség arra, hogy tönkretegyen engem. Megvan a lehetőség arra, hogy tönkretegyeRykert. Mindkettőnknek fejvesztve kellene menekülnünk egymástól, de mégis úgy hiszem, hogy egyikünk sem képes rá.

Mindketten hajlandóak vagyunk mindent kockára tenni néhány ellopott pillanatért.

És a francba is… ezek nagyon, nagyon nagyszerű pillanatok voltak.

A kopogást meghallva kikiáltok. – Tessék – és újra megfegyelmezem magam, hogy kurvára szedjem össze magam. Ideje dolgozni.

Frank Lessier sétál be az irodámba, ahogy megbeszéltük. Akkora felsőbbrendűséggel vonul be, hogy erősen nyomaszt engem. Különösen mióta tudom, hogy ő a legnagyobb ellenfelem, hogy az apám kinevezett engem ügyvezető igazgatóvá. Keringenek arról pletykák, hogy Frank afelé tapogatózik, hogy átmegy egy másik szervezethez, és bár szerintem eddig jó munkát végzett a ColdFurynál, nem leszek szomorú, ha elmegy. Öt percen belül tíz alkalmas utánpótlást kaphatnék, és miközben ők lehet, hogy nem értenének egyet a módszereimmel, de nem is esnének túlzásba azzal, hogy szétrombolják.

Csendben nézem, ahogy Frank bejön, és leül az íróasztalommal szemben lévő egyik plüssfotelbe. Mint mindig, most is makulátlanul ápolt és összeszedett a dizájner öltönyében és a négyszáz dolláros frizurájával. A drága kölni erős illata keményen megcsap, majdnem öklendezni kezdek, és ettől hiányzik az a friss illat, ami mindig finoman tapad Rykerhez.

Koncentrálj, Brannon!

– Essünk túl rajta, Frank – mondom hirtelen, és elkezdem a találkozót, ami az én térfelemen zajlik. Tudatom vele, hogy nem félek szemtől szembe menni vele a hét bármelyik napján.

Lazán keresztbe teszi a lábát, lepöccint egy szöszt a térdéről, és rám figyel. – Gondolom, Ryker Evans a rossz hír. Bár elismerem, hogy most remekül játszik, de egyszer fenyegetni fogja a csapat morálját. Két csapatban, két csaparttársával verekedett össze. És győztesen került ki mindkettőből.

Előrehajolok, keresztbe teszem a karjaimat és az asztalomra támaszkodom. – Tisztázzuk az elején. Még csak nem is fogok Ryker Sutterrelvaló veszekedéséről beszélni. Az azelőtt volt, hogy idejött, és bár nem irányelvem az, hogy elnézzem az erőszakot, megértem, mi vezette. Ami pedig Claude-dal történt, meg kell vizsgálnunk a körülményeket…

– Az ég szerelmére, Brannon. Felhasította Amedee arcát. Az a fickó egy időzített bomba.

Fellángol a dühöm, de sziklaszilárd vagyok, amikor azt mondom:– Tudod, miért támadta meg Amedeet?

– Nem, és nem is érdekel. Nincs mentség arra, amit tett.

Az ajkam rosszindulatúan legörbül. – Kíváncsi vagyok, Frank. Mi van, ha azt mondaná, hogy le akarja dugni a farkát a lányod torkán? Vagy ha azt gondolná, a feleséged túlságosan beképzelt, de ezt tudná azzal kezelni, hogy keményen megbassza azért, hogy helyre tegye? Mit tennél, ha meghallanád, hogy ezt mondja?

Frank elsápad, és azt motyogja:– Ezt mondta Evans lányairól? A feleségéről?

Nem vesződöm azzal, hogy kijavítsam a téves feltételezését, mert érti a mondanivalómat. – Azt hittem, azt mondtad, nem számít az oka – vágok vissza neki.

Néma csendben van, én pedig kihasználom a lehetőséget a gyors visszavágásra. – Már beszéltem Evansszel, és ezer dollárra bírságoltam. Ma délután pedig Amedeevel fogok beszélni.

– Hogy fogod megbírságolni? – kérdezi Frank, végül előveszi az üzleti gondolkodását, és hagyja az Evansszel szembeni személyes ellenszenvét egy időre elhalványulni.

– Nem fogom – mondom, ahogy felállok az asztalomtól, jelezve ezzel a találkozónk végét.

Meglepetten pislog, miközben feláll. – Nem fogod megbírságolni azért, amit mondott?

– Ez egy szabad ország, Frank. Szabadon elmondhat bármit, amit akar.

Ami nem teljesen igaz. Szerintem az erőszakos szexre való utalás az egyik vezetővel szemben elég ahhoz, hogy kirúgjanak a csapatból. De Claude-ot más szemszögből közelítem meg. Ha nem működik együtt a csapattal, akkor az nem azért van, mert én ügyvezető igazgatóként nem jól végzem a munkám, és nem tartom ellenőrzésem alatt a játékosaimat.

– Beszélnünk kell Maxről – mondja Frank, ahogy elkezdem az ajtó felé terelni.

– Nincs miről beszélni – biztosítom gyorsan.

– De egészséges… elkezdte az edzéseket. Beszélnünk kell arról, hogy visszahelyezzük kezdőkapusnak.

Megrázom a fejem. – Nem mi a dolgunk, és ezt te is tudod, Frank. Pretore edzőn múlik a döntés.

– De meg fogja hallgatni a vezetőség véleményét erről – erősködik Frank.

– Akkor tényleg nem akarod, hogy beszéljek vele, mert véleményem szerint Rykernek kellene maradnia addig, amíg másképp nem bizonyít. Sose szórakozz egy menő kapussal, és ő most nagyon menő.

Frank kinyitja a száját, hogy vitatkozzon, de csak a csend jön ki rajta. Mert tudja, hogy nem vitathatja Ryker jelenlegi statisztikáját. Ebben a pillanatban ő a liga legjobbja.

– Sűrű napom van – mondom Franknek, és ez a végszó arra, hogy húzzon a fenébe. Végül elmegy, én pedig nehéz léptekkel sétálok vissza az asztalomhoz. Még csak 12:30 van, és egy újabb első az életemben.

Azt kívánom, bár ne kellene dolgoznom a nap hátralévő részében.

Felveszem a telefonomat, és hagyom, hogy a hormonjaim átvegyék a hatalmat. Írok egy gyors üzenetet Rykernek.

Egyfolytában a múlt éjszakára gondolok.

Tudom, hogy valószínűleg nem fogja azonnal látni, így úgy döntök, hogy átnézem az új szerződéshosszabítási javaslatot az egyik újonnan érkezett harmadik vonalbéli balszélsőnkről. Az alsóbb osztályból hoztuk fel egy három hónapos szerződéssel, és felülmúlta a várakozásainkat, így egész évre akarjuk őt szerződtetni.

A telefonom lassú süvítést ad ki egy bejövő üzenetről, és őrülten kapok érte, veszélyesen közel ahhoz, hogy leverjem az asztalról. Amikor kézbe veszem, bekapcsolom a képernyőt, és meglátom az üzenetet Rykertől.

Egyfolytában arra gondolok, milyen volt az ízed, amikor elélveztél. Meghalok egy újabb kóstolóért.

Ó. A. Kurva. Életbe.

Ugye nem?

Újra elolvasom a szavakat.

De igen, és összeszorítom a lábaimat, hogy csillapítsam a kezdődő lüktetést.

Az ujjaim remegnek, amikor visszaírok neki, faképnél hagyott a józan ész minden cseppje. Négyig szabad vagyok, ha be tudsz jönni az irodámba.

Megnyomom a Küldést, és várom, hogy egészben elnyeljen az elkerülhetetlen bűntudat. Meghívom a szeretőmet – az alkalmazottamat – a munkahelyemre, ahol alig két hete lettem csak ügyvezető igazgató, és az irodámban fogok vele dugni.

Kivéve, hogy a bűntudat egyáltalán nem jött.

Ellenben Ryker üzenete igen.

Húsz percen belül ott vagyok.

—

A székemben vagyok, összegörnyedve, a seggem alig érinti a szélét. Ryker a lábaim között térdel, amelyek szélesre vannak tárva, a szoknyám felgyűrve a csípőm körül. Az egyik lábam a vállán pihen, a másikkal nem foglalkozik. Oldalra húzza a bugyimat, és két ujja fúródik belém a harmadik, vastag ujjpercéig.

– Jó érzés? – motyogja nagyon halkan. Nem tudom elhinni, hogy hagyom neki, hogy ezt csinálja velem, miközben a titkárnőm az irodám csukott – és bezárt – ajtajának másik oldalán ül.

Még csak válaszolni se tudok, annyira elborít a mocskos kéj. Azt akarom, hogy tegyen velem, amit akar, és soha nem mondanék nemet. Túlságosan élvezetesen botrányos, amit csinálunk, és tudom, hogy a vonzalom is része ennek az egésznek.

Ryker belém mártja az arcát, és a csiklómat bökdösi a nyelvével. Éppen csak, de a gyönyör keresztülcikázik rajtam. Erősen az ajkamba harapok, hogy visszatartsam a nyögést, ő pedig felnéz rám, ahogy megint megnyal. Hátracsapódik a fejem és a hátam felível, erősen a padlóhoz nyomom a lábam, hogy megtartsam az egyensúlyomat.

Épp csak annyira szakad el tőlem, hogy lecsitítson, aztán újra lebukik. Az ujjai ki és be járnak bennem, és a nyelve keményen dolgozik rajtam. Néhány perc múlva az ujjaim keményem vájnak bele a koponyájába, ahogy az orgazmus átcsap rajtam, és valósággal érzem, ahogy Ryker belemosolyog a még bizsergő nemi szervembe.

Amikor abbahagyom a remegést, gyengéden kihúzza az ujjait, és a sarkaira ül, leengedi a lábam, amit az egyik vállán helyezett el. Végignéz a testemen, kis időt eltölt a lábaim között, miközben én a bőr főnöki székemben kókadozok. Amikor visszanéz rám, ferde vigyorral mondja:– Rendkívül finom íze van, MissBrannon.

És esküszöm… egy újabb gyönyörhullám hullámzik át rajtam. Egy mini orgazmus csupán a szavaitól.

– Vegyél elő egy óvszert, bébi – csikorgom, miközben felemelem a csípőm, hogy levegyem a bugyimat.

– Nem tudok – mondja bocsánatkérően. – Nem tettem el. Nem is gondoltam rá, amikor idehajtottam.

Oldalra döntöm a fejem. – Mire gondoltál?

Kuncog, és felpattan a padlóról. Az ujjaival beletúr a hajamba, megfogja a tarkómat és lenéz rám. – Arra gondoltam, hogy kinyallak, Gray. És azt tettem.

A szemem az ágyékára siklik, ami szinte szemmagasságban van velem. Az erekciója a nadrágja elejének feszül, és én nem hiszem el, hogy nem gondolt arra, mi történhet azután, hogy kinyalt engem.

Kinyúlok és végigsimítok a keménységén, ami a cipzártól balra fekszik. A csípője előrelendül, habár azt mondja:– Hagyd abba.

– Nincs szükségünk óvszerre – bököm ki, miközben az ujjaim a nadrágja felső gombján ügyködnek.

Perceken belül már a kezemben van, a nadrágját könnyen eltüntetem azzal, hogy letolom a combjain. Felülök a székemben, előrehajolok és megnyalom a farka hegyét.

– Ó, Jézusom, Gray – sziszegi a fogain keresztül. – Kérlek, ne hagyd abba.

– Nem fogom – suttogom felpillantva rá. – Bármit megteszek, amit akarsz. De úgy értettem… hogy szexelhetünk óvszer nélkül.

– Bízol bennem? – recsegi.

– Igen. Te bízol bennem?

– Igen.

– Akkor azt akarod, hogy leszopjalak, vagy hogy meglovagoljalak? – kérdezem mézesmázosan, kicsit megrángatva a farkát.

Mielőtt rájönnék, mi történik, kihúz a székemből, leül, aztán felemel és magára ültet. Erekciójának hegye nekem ütközik, és a női erő hullámzik körülöttem.

Mindketten lenézünk.

Lebegek, éppen csak érintem őt. A markaiba szorítja a karfákat és a kezeimmel a vállaiba kapaszkodok emelőerőért. És egyre lassabban, a szemeimet egyetlen erotikus pillanatra sem levéve a csatlakozási pontunkról, ráereszkedem. A vastagsága annyira kitölt, hogy valósággal dorombolok.

Mint egy átkozott macska.

Amikor felnézek, Ryker szemei fogvatartanak, szükséggel telve. – Csókolj meg.

És megteszem.

És nem hagyom abba egész idő alatt sem, míg rajta lovagolok. Köszönet a jóga isteneinek azért, hogy a lábaim erősek és az állóképességem szilárd. Lassan dugom őt, miközben csókolózunk, a kezeit a csípőmön tartva irányít. Hozzádörgölőzöm, elnyelem a számmal a nyögéseit és amikor elkezd belém élvezni, a homlokomat az övéhez érintem, miközben hálásan suttogja a nevemet.

—

És a napom szarul ér véget.

Ha azt hittem, hogy képtelen vagyok koncentrálni Ryker kis látogatása előtt, az agyam teljesen pépes lett, miután elment. Habár lemostam magam a privát fürdőszobámban, a délután hátralévő részében azt képzeltem, hogy a spermája még mindig folyik belőlem, és egy hatalmas nedves folt van a szoknyámon. Vagy amikor a titkárnőm bejött az irodámba vagy félórával azután, hogy Ryker elment, megijedtem, hogy megérzi a szexszagot a levegőben.

És amikor apám jött, hogy a költségvetésről beszéljen velem, biztos voltam benne, hogy a nyakamon lévő vörösséget egy döbbenetes orgazmusból szerzettként azonosítja.

De aztán… eljött a négy óra, és Claude Amedee megjelent a megbeszélésünkön. A repülőgépen kívül kaptam el, miután leszálltunk, ahol nyugodtan elmondtam neki, hogy tudok a verekedésről, és beszélni akarok vele erről. Persze egy gyökér volt és azt mondta:– Beszéljünk most.

Meg kellett mutatnom neki, hogy én vagyok a főnök, így bizonygattam a túl zsúfolt időbeosztásomat, és hogy csak négykor tudok vele találkozni. Dühösen távozott, és tudtam, hogy rosszkedvű lesz, amikor ma megjelenik.

Most velem szemben ül, védekezően keresztbefont karokkal, és lecsúszva a széken. Próbál barátságosan mosolyogni, de nem veszi észre, hogy ez csak egy látványos hunyorgásnak sikerül. Rögtön megpróbálom enyhíteni a helyzetet, mert az a célom ma, hogy ezt próbáljam helyrehozni. Tudom, hogy azt gondolja, seggbe fogom rúgni azért, amit mondott, de másvalamire számíthat.

– Nem vagyok dühös amiatt, amiket mondtál rólam – mondom, és látom, ahogy a hitetlenkedés elönti az arcát. –  Egy kicsit csalódott vagyok, de nem dühös. Értem és tudom, hogy nem vagy boldog a vezetőség változása miatt.

Az állkapcsa alsó részében egy izom elkezd tikkelni. Úgy döntök, hogy eldobom a kockát, és igazán kockáztatok. – Tudod, hogy jogod van feljelentést tenni Ryker Evans ellen, ha akarsz. Még egy hivatalos kivizsgálást is kérhetsz az irodámnál, és akkor teljes vizsgálatot fogok indítani. Ezért hívtalak be ide. Tudatni akartam a jogaidat, és biztosítani téged arról, hogy nem fogom tűrni ezt a viselkedést a csapatomban. Ryker teljes tévedésben volt ezzel.

Istenem, kurvára fájt ezt kimondani. Mintha keserű hamu íze lenne a számban.

De le kell csillapítanom ezt a helyzetet, és a legjobb módon úgy tudom, ha azt mutatom Claude-nak, olyan főnök vagyok, akiben bízhat, és akinek hihet. Jó emberismerő vagyok, és ha igazam van, akkor nem akar vizsgálatot indítani, mert akkor nyilvánosságra kerülnének a megjegyzései, és tudja, hogy egy gyökér, mert ilyen hülyeségeket mondott.

– Jól vagyok – mondja szűkszavúan, és elkezd felállni a székből.

– Claude – mondom egyenletes hangon. – Tényleg nagyon szeretném, ha adnál nekem egy esélyt. Ez nem tesz jót a morálnak, és ebben az évben igazán jó esélyünk van a Kupára.

Felegyenesedik, és egy pillanatig rám bámul. Úgy gondolom, hogy esetleg talán rám mosolyog, talán kezet nyújt. Ehelyett sarkon fordul, és kisétál az irodámból.

És ekkor ráébredek arra, hogy Claude Amedee olyan utálatot érez irántam, amit nem hiszem, hogy le lehet győzni. Ez zavar engem, mert nem vagyok egészen biztos abban, hogy hogy kezeljem, és ez egy újabb első számomra… Mindig biztosan kezeltem mindent, ami az utamba került.

Ez határozottan egy első.

Claude Amedee rést ütött az önbizalmamon.