29.-30. Fejezet

 

29. fejezet

 

 

Ryker

 

Fordította: Jane

 

Ha azt hittem, hogy lehetetlen, hogy az éjszakám jobb legyen Gray nyilvános nyilatkozata után, nagyot tévedtem. Mert ebben a pillanatban épp a farkam benne van, és lassan lovagol rajtam.

A tekintetünk összekapcsolódott abban a pillanatban, amikor rám ült, és azóta ez nem változott. Nézem, ahogy a teste hullámzik, és több örömet okoz nekem, mint amennyit emberként megérdemlek, kezembe fogom a jó kezét, miközben megtámasztom a bekötözött karját a könyökénél.

Egészen biztos vagyok benne, hogy tudom, miért olyan átkozottul jó érzés, ahogy most ő dug engem. Gray Brannon tizenkilencezer ember előtt kiállt ma este, és kockára tette az állását, csak azért, hogy elmondhassa a világnak, mit érez irántam. Valószínűleg ez életem legalázatosabb élménye, és csak remélni tudom, hogy tényleg elég jó ember vagyok számára. Tudom, hogy arra fogok törekedni, hogy az legyek.

– Közel vagy? – sóhajtotta.

Valójában visszafogtam magam, mert nem akartam, hogy ez valaha is véget érjen, de bólintok neki. Akár el is engedhetem magam, és jöhet a nagy finálé, mert van egy olyan érzésem, hogy ma este többszörös finálé lesz.

Nem lesz alvás, csak sok-sok tűzijáték.

Gray lehunyja a szemét, és felveszi a tempót. Megragadom a csípőjét, segítek neki, hogy gyorsabban és keményebben lovagoljon, miközben én egyre mélyebbre tolom magam. Aztán elveszek az érzésekben, amiket Gray Brannon éreztet velem, amikor ilyen bensőségesen eggyé válunk. Olyan könnyű elveszni, különösen most, hogy szabadok vagyunk, hogy mindenféle módon együtt lehessünk.

—

Visszasétálok a hálószobába egy tál popcornnal és két sörrel. Gray a párnáimon fekszik, a lepedő a mellkasára húzva. Arra gondolok, hogy cukkolom érte, de igazából túlságosan is ki vagyok elégülve, hogy érdekeljen.

Átnyújtok neki egy sört, aztán bemászom az ágyba, és felhúzom a lepedőt az ölemre, és ráhelyezem a tál popcornt. Oda nyújtja a kezét, és elvesz néhány darabot, anélkül, hogy levenné a szemét a tévé képernyőjéről, amit a Sports Centerre kapcsoltunk. Olyan ideges, mint én, hogy hogyan fog ez az egész a nyilvánosság előtt zajlani.

Ezért úgy döntöttem, mondok neki valamit, hogy eltereljem a figyelmét.

– Tegnap megkaptam az aláírt válási papírokat.

Gyorsan felém fordítja a fejét. – Tényleg?

– Ez már hivatalos. Szabad ember vagyok.

Gray kuncog, és kortyol egyet a söréből. Miután lenyelte, azt mondja:

– Egészen biztosan nem vagy szabad ember.

– Valóban? – cukkolom.

Arra számítok, hogy nevetni fog, de a szemei komolyak lesznek, a hangja pedig csendesebb, mint amilyennek valaha is hallottam. – Majdnem átadtalak Hensley-nek.

– Hogy mit? – kérdezem megdöbbenve.

Bólint, és az ölébe ejti a tekintetét. – Hétfőn meglátogatott. Megkaptam a házasságod és a kapcsolatod teljes történetét. Voltak nála fényképek. Rengeteg fotó. Nagyon igyekezett a szívemre hatni, Ryker. Kész voltam visszalépni, és hagyni, hogy megkapjon téged.

– Nem kaphatott volna meg engem – mondom dorgáló hangon. – Miért gondoltad ezt egyáltalán?

Gray megvonja a vállát, és felnéz rám. – Mert szeretlek, és tudom, hogy milyen könnyű téged szeretni. És nektek közös gyerekeitek vannak, és beszélt a második esélyekről, és... egyszerűen nagyon jól előadta a mondandóját. Most, hogy belegondolok, a volt feleségednek ügyvédnek kellene lennie.

– Felejtsd el – mondom türelmetlenül. – Szóval, kijátszott téged, de te végül nem kapta be a csalit. Mi történt?

– Ó– mondja csillogó szemmel. – Megfenyegetett, hogy elárul minket.

– Ó, nem mondod komolyan – mondom a fejemet rázva. – Rossz lépés.

Gray előrehajol, és arcon csókol. – Olyan jól ismersz engem.

– Határozottan tudom, hogy nem vagy az a személy, aki jól fogadja a fenyegetéseket. – A hangom komolysága figyelmezteti őt arra, hogy még mindig nagyon kiakaszt, ami Claude-dal történt. – Azt mondtad egy késsel hadonászónak, hogy baszódjon meg.

– Tudtam, hogy csak pillanatokra vagy attól, hogy berúgd az ajtót – mondja könnyedén, és a lábamra teszi a kezét. Megnyugtatóan megszorítja, majd megveregeti. – Már vége, bébi. Jól vagyok, és együtt vagyunk.

– Nagyon ki fogom osztani Hensley-t…

– Ne tedd – mondja Gray, a hangja suttogóan lágy. – Hagyjuk az egészet, és kezdjük elölről.

A szeme tele van várakozással és reménnyel. Olyan boldog és elégedett. Nincs más választásom, mint odanyúlni, és megsimogatni az állát, és magamhoz húzom. Lassan megcsókolom, majd a szemébe nézek.

– Oké. Újrakezdés. Mostantól kezdve.

Gray elhúzódik, amint meghalljuk a Sports Center főcímdalát, és a keze az enyémért nyúl, erősen megszorítja.

A riporter megjelenik, könyökét az asztalra helyezi, kissé a kamera felé hajol. – Érdekes hírek a hoki világából. A liga első női igazgatója, Gray Brannon címlapokra került, amikor nagyon nyilvánosan bejelentette, hogy kapcsolata van az egyik játékosával.

A közvetítés átvág egy videóra, amelyen Gray az üvegnél áll, kezében egy feliratot tart. – A közösségi médiában máris felháborodást keltett a nő, lemondását követelik, súlyos összeférhetetlenségre hivatkozva.

Gray keze erősebben megszorítja az enyémet. Előrehajolok, és megcsókolom a halántékát.

A közvetítés ezután megint egy videóra vált, amelyen megcsókolom Grayt a jégen, az időkérés alatt. – Közvetlenül a meccs után mind Gray, mind pedig Brian Brannon is megjelent a riporterek előtt, hogy azok kérdéseket tegyenek fel nekik, és egy nagyon meglepő bejelentést tettek.

A felvétel aztán egy közeli képet mutat Grayről, aki talán egy tucatnyi mikrofonnal az arca előtt áll. A kamerák villannak a gyönyörű arcán, mint a villámcsapás.

– Szeretném tudatni a nyilvánossággal, hogy ma este hét órakor, közvetlenül a meccs kezdete előtt beadtam a lemondásomat, a ColdFuryügyvezető igazgatói posztját illetően. Ezt apám, Brian Brannon tudtával és jóváhagyásával tettem. Nyilvánvalóan felismertem az összeférhetetlenséget, ami abból adódott, hogy személyes kapcsolatom van az egyik játékosommal, bár szeretném leszögezni, hogy nem álltam kapcsolatban Ryker Evansszal a tavalyi év decembere előtt. Mégis, ha továbblépünk a szerződésének meghosszabbítására vonatkozó ajánlattal, tudom, hogy nem folytathatom az ügyvezető igazgatói hatáskörömben a vezetőség jóváhagyása nélkül. Addig is Frank Lessier fogja irányítani a szervezetet.

Gray nyugodt mosollyal az arcán hátralép, miközben Brian Brannon előre lép. A riporterek kérdésekkel dobálóznak jobbról-balról, és ő felemeli a kezét, ami teljes csendre inti a tömeget. – Nem fogok kérdésekre válaszolni ma este, csak egy nyilatkozatot szerettem volna tenni. Gray az én jóváhagyásommal ajánlotta fel a lemondását, mivel mi soha nem szeretnék, ha felmerülne az összeférhetetlenség vagy helytelen bánásmód legcsekélyebb jele a játékosokkal való kapcsolatainkat illetően. Azt is szeretném, ha a nyilvánosság tudná, hogy Ryker Evans már korábban felajánlotta, hogy visszavonul a csapattól, hogy megszüntesse a konfliktust, de Gray ezt nem engedte meg neki.

Grayre nézek, de nem veszi le a szemét a képernyőről. Ez a sajtótájékoztató akkor készült, amikor én zuhanyoztam a meccs után, és bár Gray azóta már tájékoztatott arról, hogy mit csinált, Brian Brannon szavai abszolút sokkolóak számomra.

– Nem tudom, hogy voltam-e valaha is büszkébb a lányomra, mint ebben a pillanatban. Minden, amit valaha is akart, már kiskorától fogva az volt, hogy hokival foglalkozhasson. Látva, hogy átvette a gyeplőt a szervezet irányításával, azt hittem, az volt a legbüszkébb pillanat az életemben. Tévedtem. A mai napon vagyok a legbüszkébb, ahogy látom, ahogy feláldozza mindazt, amire valaha is vágyott a szerelemért.

– Szent szar – motyogom az orrom alatt, miközben erősen pislogok. – Azt hiszem, apád szavaimtól még a végén elsírom magam.

Gray felszisszent, én pedig ránézek, ahogy a könnyek végigfolynak az arcán.

– Ugye? Annyira csodálatos.

Felveszem a popcornt, az ágyam melletti asztalra teszem a sörömmel együtt, és a karjaimba húzom. A videókapcsolat megszakad, és a kamera ismét a riporteren van, aki épp a sztorit fejezi be. Arról beszél, hogy az igazgatótanács szavazni fog arról, hogy elfogadják-e Gray ajánlatát, és Brian Brannon tartózkodik a szavazástól.

Ezt már én is tudtam, és azt is, hogy a szavazás holnap fog megtörténni.

Gray a vállamra hajtja a fejét, bekötözött karját a hasamra támasztva. – Szeretem hallgatni a szívverésedet. Olyan erős és határozott. Pont, mint te.

Megszorítom őt. – Mondtam már neked, hogy te vagy a legcsodálatosabb nő, akit valaha ismertem?

– Azt hiszem, igen – mondja, mintha hatalmas gondot okozna, hogy visszaemlékezzen. – Úgy értem, annyi csodás dolgot mondasz rólam, hogy nehéz mindet fejben tartani.

Nevetek, és az államat a feje tetejére nyomom. Így fekszünk a csendben, de még mindig terheltek az őrületes dolgok, amik az elmúlt napokban történtek velünk. Őrültségek, ijesztő, szívdobogtató, térdre kényszerítő, álmatlanságot okozó, könnyeket hozó, eszement dolgok.

De már minden rendben van.

Ebben a pillanatban... Minden nagyon, nagyon jó.

– Aggódsz a holnapi szavazás miatt? – kérdezem tőle. Úgy tűnik, hogy ez az egész nem zavarja. Tudom, hogy az én gyomrom görcsben van, hogy a lemondását elfogadják. Nem tudom, hogyan fogok tudni ezzel együtt élni, ha ez megtörténik. Nem vagyok benne biztos, hogy elviselném, hogy én legyek a felelős az álmai elpusztításáért.

Mielőtt még válaszolhatna nekem, finoman ellököm magamtól, és azt mondom: – Bassza meg. Nem léphetsz ki a szervezetből. Nem hagyhatom, nem nézhetem tétlenül.

– Már megtörtént – mondja Gray, miközben a gyönyörű zöld szemeit rám szegezi. – Ezért tettem, mielőtt nyilvánosságra hoztam volna, mert tudtam, hogy nem akarnád, hogy meglépjem.

Megragadom az állát, és szorosan átölelem. – Rengeteg bűntudatot érzek emiatt, kicsim. Nem vagyok benne biztos, hogy ez volt a legjobb döntés számunkra.

A karja felemelkedik, és a csuklóm köré fonódik. Úgy tűnik, hogy nem el akarja húzni a kezem, hanem inkább úgy tűnik, hogy csak meg akar érinteni, így megértem, amikor azt mondja: – Nem tudom irányítani, hogy mit érzel, de kérlek... hidd el, amikor azt mondom, hogy minden rendben lesz. Ne aggódjunk ezen egy perccel sem többet, amíg nem látjuk, mi történik a holnapi szavazás során.

– De ha elfogadják a lemondásodat...

Gray rám veti magát, a száját az enyémhez tapasztja. Automatikusan átkarolom a derekát, ujjaim végigsimítanak a csupasz bőrén. Meleg és puha, hozzám simul, és a nyelve isteni ízű. Keményen megcsókol... a medencéjét az enyémhez nyomja.

A Sports Center, a popcorn és a bűntudat feledésbe merül.

Óvatosan elhúzódik tőlem, de az arca csak egy pillanatig lebeg centiméterekre az enyémtől. A szemei mélyen belém hatolnak és fogva tartanak... túszul ejt. – Szeretlek. Nem számít, mi történik holnap, vagy azután, vagy még azután. Szeretlek. Téged. És ez minden, ami számít nekem. Az a tény, hogy randizhatok veled, vagy, hogy megérintelek, vagy hogy végre bemutathatsz Violetnek és Rubynak, mint a barátnődet... ezek a dolgok sokkal fontosabbak nekem, mint az, hogy én vagyok azügyvezető igazgató.

– De... – Teszek még egy gyenge próbálkozást, mert a fenébe is, szépen megnyugtatja a lelkiismeretemet.

– Semmi de. Nem számít, mi történik holnap, én mindig is részt fog venni a hoki az életemben. Továbbra is benne leszek ebben a szervezetben. Ne aggódj miattam, és bízz abban, hogy a legjobb döntést hoztam. Sorba állítottam a prioritásaimat, és a csúcsot kerestem. Ez egy győzelem számomra, nem érted?

– Azt hiszem, én vagyok az, aki itt igazán nyert – suttogom. – És nem vagyok benne biztos, hogy mivel érdemeltem ki ezt.

– Mi lenne, ha megegyeznénk abban, hogy mindketten megkaptuk, amit megérdemeltünk, és örüljünk ennek? – ajánlja fel egy szelíd mosollyal. – Csak legyünk boldogok.

Ó, ember, ez a nő.

Ez a kibaszott nő.

– Oké – mondom neki, miközben megfordulok, a hátára fektetem és ráfekszem. Pont a lábai közé. A legjobb hely a világon. – Most csakis boldogok leszünk.

 

Epilógus

 

 

Gray

 

Fordította: Jane

 

HÁROM HÓNAPPAL KÉSŐBB...

 

Ez a Stanley Kupa bajnokság ötödik mérkőzése.

A ColdFury 3-1-re vezet a meccseket illetően a Chicago ellen.

Ötvenhárom másodperc van hátra a meccsből, és mi vezetünk egy góllal. Remélem, ki tudunk tartani. Ha Ryker meg tudja védeni a hálót... megnyerünk mindent.

Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán kapok levegőt. Biztos vagyok benne, hogy a tüdőm szünetelteti a működést. Alig egy perccel ezelőtt kaptunk egy hülye büntetést, szóval egy játékossal kevesebb van. Rykernek nem lesz könnyű dolga.

Körülnézek a ColdFuryArénában. Minden egyes szurkoló talpon van, és az éljenzés szinte fülsiketítő. Minden játékos áll, előrehajolva, és tűzzel a szemében figyeli a történéseket. Pretore edzőa kispadon áll, hogy szemmel tartsa a játékosokat.

Felnézek a tulajdonosi páholy felé. Tudom, hogy apám ott van fent, és egy kicsit szomorú vagyok, hogy nem vagyok ott, hogy én legyek az első, aki győzelmi ölelésbe részesíti. De ő tudja, hogy nekem itt lent kell lennem... az alagút szélén, ami a jégre vezet. Itt kell lennem, hogy Ryker legyen az első, akit megölelhetek. És megcsókolhatok. És talán belemarkolok a fenekébe. Harminckilenc másodperc.

Gyerünk, bébi. Állj keményen.

A kezem össze van szorítva a mellkasom alatt. Szinte már érzem a győzelem ízét. Szinte érzem Ryker ízéta nyelvemen. Mindkettő egyformán édes.

Nehéz elképzelni. Az első évemben, mint vezető, megnyerjük a Stanley Kupát. Így kell történelmet írni.

Így van. Még mindig én vagyok a CarolinaColdFury ügyvezetője. Majdnem három hónappal ezelőtt bejelentettem a világnak, hogy szerelmes vagyok Ryker Evansbe, és egyúttal beadtam a lemondásomat, hogy sértetlenül megőrizhessem a hírnevemet és a klub hírnevét. Ez vezető hír lett, és az egész Twitteren és minden bárban, ahol hokiszurkoló volt, pletykatéma lett. Másnap az igazgatótanács összeült, és szavazást tartott, hogy elfogadják-e a lemondásomat.

Meglepő módon a legnagyobb támogatóm Frank Lessier volt. Míg az apám nem szavazott, de ott ült a megbeszélésen, és azt mondta, hogy Frank eléggé elképesztő volt. A tanácsot egy olyan megoldásra összpontosította, ami lehetővé teszi, hogy működjön az, hogy én maradjak aügyvezető igazgató, és hogy megmaradjon a Rykerrel folytatott tárgyalások integritása egy későbbi időpontban. Az ő ötlete egyszerű volt. Én maradnék a pozíciómba, de semmi közöm, jogköröm vagy beleszólásom nem lenne Ryker Evanshoz és a csapatnál töltött idejéhez. Valójában Frank felajánlotta magát, hogy a jövőben kizárólag Rykerrel fog foglalkozni. Néhány hónappal ezelőtt, ez talán aggasztott volna, mivel Frank nem kedvelte Rykert valami okból kifolyólag.

De azt kell mondanom, hogy Frank olyan érettségről tett tanúbizonyságot, amit nem gondoltam volna, és azt hiszem, rájött, hogy ha fel akar emelkedni a ranglétrán, akár itt, akár egy másik szervezetnél, és ehhez politizálnia kell, hogy eljusson oda. A másik ok, amiért nem aggódom emiatt, mert Ryker volt és még mindig a legmenőbb kapus a ligában.

És ez nem csak személyes előítélet, amit kifecsegek.

Megtartotta a ligában a vezető helyét a legmagasabb védési százalékkal, és biztos befutó egy újabb Vezinatrófeára. A ColdFury szervezetejó pénzt fog fizetni, hogy a csapatban tartsa, és minden pénzt meg fog érni.

Tizenegy másodperc.

A Chicago előnyben van, az arénában nagy a feszültség.A korongot Ryker területén passzolgatják, középen balra, aztán vissza középre, át a jobbszélsőhöz, át a kapu közepe felé, majd a balszélsőhöz, aki felkészül, és egy villámgyors lövést küld a kapu irányába. Ő szépen elkapja a kesztyűjével, és már csak 3,7 másodperc van hátra.

Azt hiszem, elájulok az oxigénhiánytól.

Lehet, hogy megtalálják az eszméletlen testemet itt az alagútban, amikor áthozzák a kupát egy ünnepi körre.

A korongot visszahozzák a kezdőkörbe, nem több mint 6 méterreRykertől balra. Alex Crossman áll fel a dobáshoz. Ryker a hálóhoz igazítja a masszív testét, könnyedén egyensúlyozva, hogy villámgyors reflexei elérhetőek maradjanak. A bíró felveszia korongot a levegőben tartja a két játékos között.

A korong leesik, és amint a jégre ér, és a játékosok elkezdenek kaparászni a pakkért, az óra elkezdi a visszaszámlálást. Mindenember egy kivételével ebben az arénában éhes szemmel követi a korongot.Mindenki, kivéve engem.

Azért figyelem Rykert, mert látni akarom a pillanatot, amikor megszerzi az első bajnoki címét, bebizonyítva magának és a világnak, hogy a Téglafal még mindig áll. Látni akarom a fényt a szemében és a mosolyt az arcán,és gyönyörködni akarok a boldogságában.

A duda megszólal, hogy jelezze, az óra elérte a nullát, és tömegesen,a ColdFury csapata ellepi a jeget. A szurkolók őrjöngenek, a sikolyok, füttyök és tapsok szinte szétrobbantják az aréna tetejét. Ryker a jégre dobja a kesztyűjét és a botját, középre korcsolyázik, és találkozik a csapatával, ahol egy halomba ugranak, karok és lábak egyvelege.

Van ölelés, hátba veregetés, bot összeütés, sisak koccantás. Három játékos felkapja Pretore-t, és kiviszi a jégre. Zack ésRyker egy pillanatra együtt ünnepelnek egy szoros öleléssel, amilyen szorosan csak lehet a sok védőfelszerelés alatt. Ezután csatlakozik hozzájukAlex és Garrett, és mosolyognom kell, amikor látom, hogy a kemény mag együtt ünnepli a kupagyőzelmet.

Amióta nyilvánosságra hoztuk a dolgot, együtt lógunk. Én,Ryker, Alex, Sutton, Garrett, Olivia, Zack és Kate. És Violet,Ruby és Ben, és elég nagy buli kerekedik, amikorösszegyűlünk. Azt hiszem, Alexet és Garrettet egy kicsit megijesztettem, amikor először mentünk el együtt valahová, de aztán rájöttek, hogy az aréna falain kívül, amikor a párommal vagyok, egyszerűen csak...Gray Brannon vagyok... egy szerelmes nő, meg minden egyéb szarság.

Néhány pillanatra félre kell állnom, mert az aréna felügyelői egy hatalmas vörös szőnyeget húznak ki az alagútból a jégre, hogy a vezetők, akik lefelé tartanak, hogy átvegyék a trófeát, stabilan végig tudjanak haladni. Látom a két kísérőt, akik a kupát az alagútba viszik egy gurulós kocsin.

Szabályosan érzem magamon a tekintetét, ennyire kötődöm hozzá.A jég felé fordulok, és Ryker elszakad a haverjaitól, hogy odakorcsolyázzonhozzám. A jégpálya szélére lépek, a cipőm eleje épp csak át lóg a perem fölött. Ő simán megáll előttem éskinyújtja a kezét. Lelépek a vörös szőnyeg szélére, ésfelnézek rá.

Nagyon-nagyon fel kell néznem rá, mert ez a kétméteres férfi kb. 10 centit nő még a korcsolyájában. Lehúzza a maszkját, és ledobja a jégre. Lenézek rá, alig tudom visszafogni a mosolyt. A múlt hónapban egy újabb holografikus szívvel egészítette ki a maszkját, ami az oldalára került, és benne van a nevem. Rögtön azután, hogy megkérte a kezemet, és én nemet mondtam.

Nos, az igazat megvallva nem mondtam nemet. Csak azt mondtam, hogy „most ne beszéljünk erről.” Túl sok minden történt akkoriban. Claude támadásának következményeivel kellett foglalkoznunk, és az én pozíciómmal a tanács szavazása után. Még ha a vezetőség jóvá is hagyta, a nyilvánosság néhány tagja nem gondolta, hogy maradnom kell. Épp csak elkezdődött a rájátszás, és én nem akartam, hogy Ryker figyelmét elvonja bármi is. Vagy az enyémet. Vagy a csapatét. Lehet válogatni.

Szóval Ryker rátette azt a szívet, és azt mondta: – Igent fogsz mondani, ezért hozzáadtalak a maszkomhoz.

És ennyi volt.

És igaza van. Igent fogok mondani. Csak időt akartam, hogy a dolgok lenyugodjanak, és hogy belerázódjak az új pozíciómba Ryker életében. De talán a legfőbb ok, amiért csak egy kis időt akartam nyerni, Hensley iránti tiszteletből. Ryker azt hitte, hogy megőrültem,de nem akartam az orra alá dörgölni a kapcsolatunkat. Míg nem akartam háttérbe szorulni, úgy éreztem, hogy talán túl korai lenne még, hogy néhány héttel a válási papírok után. Azt akartam, hogy Hensley-nek is legyen ideje rendezni a dolgait.

Hensley elfogadta a dolgokat úgy, ahogy vannak, legalábbis úgy tűnik. Beköltözött az új otthonába itt Raleigh-ben, Ryker pedig több látogatási lehetőséget biztosított neki a lányokkal. Olyan közel lakik, hogya lányok egy hetet vele, egy hetet pedig Rykerrel töltenek.

Nekem még mindig megvan a saját házam, annak ellenére, hogy Ryker megkért, hogy költözzünk össze. Egyszerűen nem tudom megtenni... addig nem, amíg nem házasodunk össze. És teljes mértékben így igazságos a lányokkal szemben is. Azt akarom, hogy hivatalos legyen, mielőtt véglegesen beépülök az életükbe. Azt akarom, hogy az újmostohaanyai címemnek jelentősége legyen, nem csak számomra, hanem a lányok számára is.

Akik egyébként baromi jó fejek.

Ki gondolta volna, hogy ilyen jól bánok a gyerekekkel?

Apám azt mondja, ő végig tudta, de kutya legyek, ha én tudtam. De igaz... nagyon közel kerültem Violethez és Rubyhoz, és ez csak annak az eredménye, hogy annyi időt töltöttem az apjukkal. Azt hiszem, ők ténylegtörődnek velem, és bár még csak öt és hét évesek, én hisznek abban, hogy intuitív kis teremtmények, és tudják, hogy én boldoggá teszem az apjukat, és ez boldoggá teszi őket is.

Úgy tűnik tehát, hogy minden rendben zajlik. Claude börtönben van, és a bírósági tárgyalásra vár; én vagyok a ColdFuryügyvezető igazgatója; szerelmes vagyok egy csodálatos férfiba, akinek csodálatos gyerekei vannak; és épp most nyertük meg a Stanley Kupát. Azt hiszem, már csak egy dolog van hátra, ami még jobbá teheti ezt az estét.

Ryker felemel, erős karjai a derekam köré fonódnak, hogy megcsókolhassam. Átölelem izzadt nyakát, és adok neki egy életre szóló csókot.

– Mire gondolsz?– kérdezi tőlem, miközben hagyja, hogy a testem lecsússzon, vissza a jégszőnyegre, de az ujjainkat összekulcsolva tartja.

– Arra, hogy hozzád megyek – mondom neki egyszerűen.

– Akkor most már készen állsz? – kérdezi szkeptikusan.

– Hé– mondom egy kicsit nyafogva. – Mindig is készen álltam. Csak nem gondoltam, hogy a világ is készen áll ránk. De most már igen.

– Ebben az esetben – mondja Ryker, miközben féltérdre ereszkedik előttem. Ettől csak egy kicsivel leszek magasabb nála.

Egészen biztos vagyok benne, hogy a rajongók egy jó része minket figyel. Talána szurkolók hangja is megemelkedett, miközben a csapat még mindig a jégen van, gratulálva egymásnak, miközben várjuk a kupa hivatalos átadására. De mindez nem számít.

Csak én és Ryker vagyunk itt... a tekintete az enyémre tapadt.

– Gray AnaliseBrannon... megtisztelnél azzal, hogy felszállsz egyrepülőgépre velem a hétvégén, és elrepülsz Vegasba, hogy a törvényes feleségemmé válj?

Kuncogok, és a vállára teszem a kezem. Közelebb hajolok hozzá, és adok nekiegy csókot, és a tömeg üvölt, így most már tudom, hogy biztosanfigyelik, hogy mi történik.

– Ryker nincs középső neve Evans– mondom neki vigyorogva. – Megtiszteltetés lenne, ha felszállhatnék egy repülőre veled, és repülhetnék a hétvégén Vegasba, hogy a törvényes feleséged legyek, feltéve, hogy Rubyt ésVioletet is magunkkal vihetjük.

A szemöldöke az egekbe szökik. – Komolyan mondod? Csak vicceltem a Vegas-i résszel kapcsolatban.

– Persze, miért ne? – mondom egy vállrándítással.

– Mert te vagy Gray Brannon, egy hoki birodalom örököse, és egyhercegnő a saját jogán. Nem kéne, valami olyasmi legyen, mint egy hatalmas fehér ruha,tizennégy koszorúslány és valami húszezer dollárnyi fehér rózsa és egyebek?

– Néhány nőnek ez számít, azt hiszem. De nekem elég jó, ha csak úgy lazán kezeljük ezt is.

– Legalább apádnak is el kellene jönnie– mondja.

– És jó lenne, ha a banda is eljönne– teszem hozzá, az új baráti társaságomra utalva, ami Ryker jóvoltából alakult.

– Szóval talán néhány hét alatt meg tudjuk csinálni egy kis tervezéssel– mondja.

– El sem hiszem, hogy ezt a megbeszélést az aréna jegén folytatjuk, miközben a Stanley kupát éppen most tolják ki– mondom neki, miközben tekintetemet a segítőkre vetem, miközben kihozzák.

Ryker ellöki magát a földtől, átkarolja a derekamat, és újra felemel. Ezúttal mélyen megcsókol, és amikorvisszatesz a földre, azt mondja: – Majd ma este megtervezzük, oké?

– Oké – mondom vigyorogva. – Most pedig menj a csapatodhoz, hogy átvehesd a trófeát.

Ryker megragadja a kezemet, és a vörös szőnyegen végighúz a kupa felé, miközben mellettem korcsolyázik. – Hm... legutolsó infóm szerint te is benne vagy ebben a csapatban. A kupa ugyanúgy a tiéd, mint az enyém.

Ó, igen... azt hiszem, ez igaz. De tudod, ha elvesződsz a dicsőségben és a romantikában, amikor egy férfi térdre ereszkediktöbb ezer ember előtt, hogy a házasságról beszéljen, olyan apróságok, mint egy nemzetihoki bajnokság kicsit háttérbe szorulnak.

Amikor a kupához érek, ott találom apámat és Frank Lessiert, a liga elnökével együtt. Ryker lehajol, megcsókolja az arcomra, és elengedi a kezem. – Szeretlek, Gray.

– Én is szeretlek – mondom neki.

Elkezd hátrafelé korcsolyázni, oda, ahol a csapat gyülekezik. Érzem apám karját a vállam körül, ahogy mellém lép.Ryker rám mutat az ujjával, és vigyorogva távolodik tőlem.

– Ma este. Én. Te. Esküvőszervezés.

Érzem, hogy apám megrándul, megijedve ettől a kijelentéstől, így én csak annyit mondok: – Majd később beavatlak, apa.

– Azt hiszem, a lényeget már értem – motyogja vissza. – Kérlek, mondd, hogy Vegasba mentek.

Nevetni kezdek, és ő közelebb húz magához. Nézzük, ahogy Alex átveszi a kupát. Ez hagyomány a ligában, hogy a csapatkapitány teszi meg vele az első győzelmi kört. De ezt a hagyományt néhányszor megtörték az évek során, és ahogy AlexRykerhez korcsolyázik, könnyek szöknek a szemembe, amikor rájövök, hogy a kapitányunk úgy dönt, hogy ma este megtöri a hagyományt. Átadja a kupát Rykernek, a liga legjobb kapusának és annak az embernek, aki inspirálta a játékosokat, hogy egy összetartó egységgé váljanak, ami lehetővé tette számukra ezt a győzelmet.

Ryker ünnepélyesen bólint Alexnek, és elfogadja a kupát. Felemeli a levegőbe, egy pillanatig ott tartja, majd a szájához emeli, ahol csókot nyom a fényes felületére. Ezután széleskört tesz a jégen, a kupát magasan a feje fölé tartva. A szurkolóka nevét kiabálják, és a csapattársai a jéghez ütik az ütőjüket elismerésük jeléül.

Nézem őt... az embert, akit teljes szívemből szeretek, amint megkapja az elismerést és a régóta esedékes igazolást a csapattársaitól és a szurkolók részéről. Ebben a pillanatban, nem tudom, hogy valaha is lehetnék-e boldogabb.

Ebben a pillanatban Ryker Evans megkap mindent, amit egy jó ember megérdemel.

 

 

VÉGE