3.-4. Fejezet

 

3. fejezet

 

 

Ryker

 

Fordította: Katie

 

Képtelenség kényelembe helyezni magam a kanapén. Bárki is tervezte ezt a vezetői szobát, az elfelejtette, hogy nagy, termetes faszik fognak a csapatban játszani, ahogy ezt tökéletesen is bizonyítja a sötét szürke, alacsony, európai stílusú kanapé a sarokban, ami kőkemény, és ha leülök rá, az arcomba tolja a térdeim.

Átlapozom a SportsElite múlt heti számát, és közben csekély érdeklődést mutatok a főiskolai foci bajnoksága iránt. Hiába tűnnek esélytelennek, én a Buckeyesra fogadok. A havi fizetésem is feltenném arra, hogy jövő héten Gray Brannon arca lesz a borítón. Szinte látom magam előtt a főcímeket.

KÉPES EGY NŐ HOKICSAPATOT VEZETNI?

Minden sport platformon mindenki erről beszél, és megmondom őszintén, elegem van belőle. Vannak vélemények, amik szerint egyértelműen elbukik, mert ülve pisál. A legtöbb játékos is így gondolja. Nem egy játékost hallottam a Gray Brannonnal lefolyt meeting után morogni az elképzelése és a módszere miatt. Az elmúlt két napban egymás után mindenki leült vele, én pedig próbáltam kiszedni belőlük konkrétumokat, de senkinek nem volt kimondott panasza. A legtöbben csak arra tudnak fókuszálni, hogy Gray nő.

Claude Amedee tegnap panaszkodott rá a mérlegelő szobában. Amikor megkérdeztem tőle, hogy pontosan mi is a baja vele, azt mondta:

– Olvastam egy cikket, amiben azt írták, hogy soha nem akar megházasodni, és nem akar gyereket sem. Úgy értem…ez hogy lenne normális?

Úgy éreztem magam, mintha a nyúl üregén keresztül a szégyenlős tizennyolcadik századba kerültem volna. Nem mentem bele ebbe. Ahogy egyikkel sem álltam le vitázni. Joguk van a saját véleményükhöz, ahogy nekem is. Addig, ameddig mindannyiunknak egy cél lebeg a szemünk előtt.

– A Buckeyesra fogadok – hallom, és amikor felpillantok Gray Brannont látom meg. Jókedvűen pillant a magazinra a kezemben, majd vissza rám. – Urban Meyer minden idők egyik legjobb edzője. Úgy hiszem, mindenki alulértékelte a visszatérése után.

– Egyetértek – mondom, majd magam mellé dobom a magazint, és kihámozom magam a kanapé öleléséből. Kinyújtom a kezem, ő pedig keményen megfogja. – Gratulálok. Apádtól merész lépés volt, de biztos vagyok benne, hogy nem fogja megbánni.

Gray félrebiccenti a fejét, és egyetértése jeleként kicsit elmosolyodik. Nem vagyok benne biztos, de mintha egy cseppnyi hálát látnék rajta. Mielőtt elengedné a kezem, erősen megszorítja.

– Bízol bennem – mondja egy csipetnyi meglepődéssel a hangjában.

– Ahogy te bíztál bennem tavaly.

– Még mindig bízom benned – mondja mosolyogva, majd megfordul. Követem a rövid folyosón, elhaladunk az apja irodája előtt, ami sötét és üres,majd odaérünk az irodájába, ahol már a toborzói munkáját is végezte. Ide jöttem beköszönni, amikor megbeszéltük a szerződésem részeleteit az apjával és az ügynökömmel.

– Azt hittem, kapsz egy nagyobb irodát – mondom, és miközben belépünk az irodába megjegyzem magamban, hogy mint az utolsó alkalommal, most is mindent elborítanak a papírok.

– Áá– mondja elutasítón, és leül az íróasztala mögé. – Jól érzem magam itt.

Papírhalom és mappák borítják be az íróasztalát. A polcok is tele vannak, és a földön könyvek sorakoznak. Totális és teljes káosz az egész, ennek ellenére úgy érzem, hogy Gray így tud működni.

Felveszek egy könyvet az egyik székről, és a földre teszem. Félénken rám mosolyog, miközben én is leülök.

– Elnézést… csak egy kis olvasnivaló ma estére.

Oldalra hajolok, és lepillantok a könyvre.

Statisztikai Modellek: Elmélet és gyakorlat

Stratégiai Menedzsment az eredményekért: Gyakorlati tanácsok a fenntarthatóságért

A játék és a gazdasági magatartás elmélete

– Nem tudom, hogy le vagyok-e nyűgözve vagy be vagyok-e szarva – mondom neki őszintén, és amikor visszanézek rá, egy pillanatra elvesztem a talajt a lábam alól, mert azt látom, hogy a fejét hátra hajtva nevet. A humora nem fogott meg és a kis évődéseink sem. De kicsit butának érzem magam, amikor a telt ajkai közt megpillantom a tökéletes fogsorát és a csillogó zöld szemeit.

Ez egy olyan pillanat…amit nem lehet szavakba önteni.

Egy olyan pillanat, amire, ha valamikor visszanézek, azt mondom magamnak…ez volt az. A pillanat, amikor villámként csapott belém a felismerés, hogy Gray Brannon fantasztikusan szép és szexi és tulajdonképpen…kézzel fogható?

Úgy értem… Mindig is tisztában voltam vele, hogy vonzó. Hogy a fenébe ne lenne az a dögös testével és az angyali arcával? Ezt mindig is tudtam, mert hé, pasi vagyok, és mi mindig észrevesszük ezt. De őszintén megmondva, e pillanat előtt mindig úgy tekintettem Grayre, mint egy nagyon tehetséges üzletasszonyra, és pokolian briliáns hoki gurura. A nőt, akiről egyre többet tudok meg, úgy veszem észre, mélyen tisztelem az elhivatottságáért és teljesítményéért. Mióta körülbelül kilenc hónapja leszerződtetett, alig láttam, de nyomon követtem a teljesítményét.

Én mondom, ha valaki – férfi vagy nő – alábecsüli, az nagyon meg fog lepődni.

De most, ahogy őszintén rám nevet – velem nevet –, kit érdekel, kibaszottul szívdöglesztő.

– Úgy gondolom, neked lenyűgözve kellene érezned magad, Ryker – mondja kuncogva. – Az ellenfeleinknek pedig beszarva.

Kicsit megrázom a fejem, hogy kitisztítsam, mert mint férfi, soha nem kérek elnézést, amiért alaposan megnézek egy gyönyörű nőt, ez üzlet, nem élvezet, és gyorsan ki kell vernem a fejemből a tényt, hogy Gray Brannon olyan nő, aki nagyon érdekelne engem. Ha csak azokra az ajkakra gondolok…

Nem, ebbe még csak bele sem gondolok.

– Egyetértek – mondom vonatottam, és a könyvek felé biccentek a fejemmel.– Te pedig azt tervezed, hogy munkára fogod a fantasztikus agyad, és kianalizálsz minket és az ellenfelet, hogy aztán valami furfangos stratégiával állj elő.

Gray előrehajol, rákönyököl az asztalra, és összefonja a kezeit.

– Úgy gondolom, a te agyad kapacitásával is minden rendben, azt látva, hogy tíz másodperc alatt megértetted a menedzsment filozófiámat mindössze pár könyvre pillantva, miközben a legtöbb csapattársadnak legalább egy órán át kellett magyarázni, hogy mi az elképzelésem.

– Talán egyszerű szavakat kellene használnod, amikor velük beszélsz – mondom, miközben az egyik bokám a másik lábam térdére teszem.

– Talán, ha levették volna a szemüket a mellemről, többet értettek volna meg.

Teljes mértékben megértem a csapattársaim. Gray Brannonnek láthatóan fantasztikus adottságai vannak, de a javamra legyen mondva, ma még csak rájuk sem pillantottam.

– Azt mondtad pár napja, hogy ezeknek a találkozóknak kettős oka van. Egyszer, hogy elmondhassuk a kétségeinket, és aztán hogy te elmondd, mit kell tennünk, hogy megtarthassuk a csapatban a helyünk.

Gray gúnyosan rám néz.

– A te szádból ez egy kicsit keménynek hangzik.

– De te kemény vagy, nincs igazam? – Miközben ezt kérdezem, őszintén rámosolygok, mert nem akarom, hogy ezt támadásnak vegye. Bármelyik ügyvezetőről legyen is szó ebben az üzletben, akár férfi, akár nő, az illetőnek vastag bőrének kell lennie, kőkemény gólyóinak és betonkemény seggének.

Nem válaszol a kérdésemre. Tudomást sem vesz róla, helyette azt kérdezi tőlem:

– Tudod, miért akartam, hogy a ColdFuryban játssz?

– A történetem…és a tapasztalatom miatt.

– Nem – mondja nyomatékkal, hátratolja székét, és leveszi az egyik mappát a polcról. Leül, és felém nyújtja. Miközben érte nyúlok, meglátom a nevem a gerincén. Felé biccent és folytatja. – Nem érdekel a történeted és a tapasztalatod. Az sem, hogy az emberek azt mondták, kiöregedett vagy. Az sem érdekel, hogy Bill Bowman szerint nem érsz többet öt centnél, még akkor sem, amikor a kezdő kapusunk, Max Fournier gólaránya és védési statisztikája jobb volt, mint a tied.

Összeszorítom a fogaim, hogy le ne essen az állam, és megmerevedem ültömben, mert a picsába…ez durva volt. Nem annyira, hogy ne viselném el, de a faszom…a legtöbb minden igaz, amit mondott, most pedig azon gondolkozik….mi a fészkes fenéért akart bevenni a csapatba?

Nem vár tőlem semmilyen választ, folytatja a mondandóját.

– Az állhatatosságod érdekelt.

– Az állhatatosságom? – kérdezem kurvára összezavarodva. Fogalmam sincs miről dumál.

– A statisztikád nem sokkal maradt el Maxétól, és a legtöbb toborzó és vezető tízből tíz alkalommal inkább őt választotta volna, mert csak a számokat látják.

– És te mást láttál?

– Nem, én is a számokat néztem. Ezt csinálom. De kielemeztem az állhatatosságod, aztán számokat csináltam belőle. – Megáll egy pillanatra, és bármit is lát az arcomon, elégedettnek néz ki. Úgy tűnhet neki, hogy tisztában vagyok vele, merre tartunk, de fogalmam sincs. – A védési százalék centrális értéke a kezdő kapusok közt 91,2 százalék volt tavaly. Pontosan ennyin álltál, és Max egy kicsit volt jobb.

Bólintok, mert ezt értem.

– A korábbi csapatod, a Boston Eagles kapta a legtöbb bűntetőt a ligában.

Bólintok, mert ezt is értem.

– Ami azt jelenti, hogy a védéseidnek a harmincöt százaléka büntető helyzetből származott, amikor öt a négy ellen játszottatok. A ColdFurynak alacsony a büntető száma, ami azt jelenti, hogy Maxnek a védései jobban voltak támogatva a csapattársai által, mert a legtöbb lövés öt az öt ellen helyzetből adódott.

Csak pislogok, és azon jár az agyam, hogy miért vesződne akárki is azzal, hogy ezt kielemezze. Pislantok, és csodálkozom magamon, hogy a felét annak, amit mondott, értem.

És még mindig nem fejezte be.

– A tény az, hogy ha megszűröd a statisztikát, és mindenki ugyanolyan eséllyel indul, akkor Maxhez hasonlítva csak az öt az öt elleni helyzeteket véve, te kenterbe vered a gól és védési százalékát. Ez pedig állahatatosságot mutat.

Ez az a pillanat, amikor óvatossá válok.

– Velem egy időben szerezted meg CaysenRinnét és CoreyReimert is. – Bólint.

– Velük csak akkor írtam alá a szerződést, amikor te már aláírtál. Először téged kellett megszereznem.

Mindent értve elmosolyodom… Mert itt ülök, és egy valódi zsenivel beszélgetek, ráadásul értem is, amit mond. Valódi, élő, kibaszottul dögös zsenivel, akinek egyre nehezebb és nehezebb nem a melleit bámulni.

– Caysen és Corey mind a ketten rengeteg büntetőt kapnak – mondom, és baromi büszke vagyok magamra, hogy a szemem képes voltam a mellkasa felett tartani.

Gray izgatottam bólint.

– Nagy rajongója vagyok a régimódi hokinak, ahol ostobák uralják a jeget. Meg akarom védeni a sztárjainkat, mint például Crossman vagy Samuelson úgy, hogy olyan csonttörőket küldök a jégre, mint Rinne és Reimer. A statisztika újra és újra bizonyítja, hogy azok a csapatok, akiknek buzgóbb végrehajtói vannak, folyamatosan nyernek. Nem csak meccseket, hanem rájátszást is.

– Én pedig egy elég jó kapus vagyok, ha öt a négy ellen játékról van szó.

– Kibaszottul vágod, miről beszélek – mondja vidáman, közben a mutatóujjával felém bök.

Azt kell mondanom, hogy le vagyok nyűgözve. Tisztára olyan, mint Billy Beane, az Oakland A ügyvezetője, aki nevet szerzett azzal, hogy a döntéseket statisztikai alapon hozza meg. Ez nem új dolog, de nem jellemző a profi hoki keretein belül. A mi ligánkban a toborzást sokszor előérzetre alapozva vagy szeszélyeknek engedve végzik.

Ha Gray Brannon így akarja a csapatát megépíteni, akkor történelmet fog írni. Ez lehet egy fényes vagy borzasztó végkifejlet, de az egyszer biztos, hogy történelmet ír, ígyvagy úgy.

– Az MIT Sport Analízis Konferenciáján fogok előadni január végén arról, hogyan használjuk a hokiban az analízist, különösen, ha szerződésekről van szó. Nem hinném, hogy népszerű leszek.

– Mert az ágazat átlagát használod arra, hogy a játékosaid jobbak legyenek. Ezek alapján állítod fel a célt.

Komolyan bólint.

– Ha pedig nem illenek bele, akkor találok mást, aki fog.

Halkan füttyentek, és megrázom a fejem. Nem azért, mert nem értek egyet, hanem mert furcsa módon le vagyok nyűgözve. Amikor a szemébe nézek, úgy döntök bármi is legyen a következmény, őszinte leszek.

– A csapat nem fog ebben nagyon támogatni.

Gray rám bámul egy ideig, majd egy hivatalos zsenihez és üzletasszonyhoz nem méltó dolgot tesz. Beszívja az alsó ajkát és a fogával ráharap, miközben engem néz. Szinte látom, ahogy a fogaskerekek működésbe lépnek, miközben azon gondolkodik, hogyan válaszoljon a brutális őszinteségemre.

Miközben a tökéletesen fehér fogait bámulom, amik a rózsaszín ajkába mélyednek, azon kapom magam, hogy milyen lenne, ha én harapnék bele. Magamban felnyögök, és kisöpröm ezt a gondolatot a fejemből. Krisztusom… Tényleg szükségem van egy baszásra. Jó idő eltelt, mióta rajtakaptam a feleségem, hogy megcsal, és a lányok mellett semmire sincs időm. Alig van időm aludni, nem hogy nőt keressek, akit megbaszhatok.

Végre abbahagyja a fogai belemélyesztését az ajkába, hogy aztán megnyalja a nyelvével, majd azt mondja:

– Arra számítok, hogy semmiféle támogatást nem fogok kapni azoktól, akik nem felelnek meg a számaimnak. Azok pedig, akik megfelelnek csendben fognak maradni. Bárhogy is, nem érdekel. Azért kaptam meg ezt a pozíciót, mert az apám, aki a csapat tulajdonosa, készen áll arra, hogy pár nem megszokott lépést tegyünk.

– Fogadok, hogy Frank Lessier imádta – mondom ki hangosan, és kibaszottul nem érdekel, hogy a gúny a hangomban az egyik öltönyös faszfejre irányul. Frank Lessier Brian Brannon helyettese volt, és azt hihetted, hogy ő lesz az egyértelmű választás, amikor Brian Brannon lemond. Az, hogy még mindig helyettes, biztosan irtózatosan zavarja.

Nagyképű seggfej. Soha nem bírtam a pasit, de szerencsére a játkosoknak nem sok köze van az irodistákhoz. Az a fajta ember, aki úgy gondolja, csak az ő véleménye számít. Az a fajta, aki annyira odavan magért, hogy minden tükröződő felületben megbámulja magát.

Gray grimaszol, és fájdalmas arcot vág.

– Aha… Biztos vagyok benne, hogy apám és én is Frank feketelistáján vagyunk.

– Ne aggódj miatta – mondom, és előrehajolok a székemben. – Már csak azért is a begyében lehetsz, mert sokkal jobban nézel ki, mint ő.

Önelégültem elmosolyodik – a szája két sarka szépen kunkorodik felfelé. Felemeli a fejét, és megrebegteti a kibaszott szempilláit felém. Kicsit túljátszva, félénk flörtölő stílusban azt mondja:

– Tényleg úgy gondolja, hogy csinos vagyok, Mr. Evans?

Még több szempillarebegtetés.

Nevetek, és hátradőlök a székemben. Azt mondta, csak őszintén, nem lesz következménye, ezért kiterítem a lapjaim. Nem viccelek, amikor azt mondom:

– MissBrannon, kibaszottul leesik öntől az ember álla. És ezt nem szükséges semmiféle statisztikai adattal alátámasztani. Csak nézzen bele egy tükörbe.

Nem akartam ennyire őszinte lenni.

Ennyire egyértelmű.

Ennyire… szinte…kihívó.

Gray szemei kikerekednek, és a nyaka elvörösödik. Nem lepődök meg, hogy egy világos bőrű nő, akinek ír felmenői vannak, a nyakán vörösödik el először az arca helyett. Valami oknál fogva csak még vonzóbbnak néz ki elpirulva.

Pár másodpercig megláthatom a sebezhetőségét, majd Gray köhög egyet, és jókedvűen felnevet. Nagyon érti a dolgát.

– Semmi szükség, hogy hízelegj, Tégla. Semmiben sem vagyok biztosabb ezen világon annál, hogy el fogod érni a célt, amit kitűztem neked.

És így egyszerűen, vissza is térünk az üzlethez.

 

4. fejezet

 

 

Gray

 

Fordította: Katie

 

Mi a fenét képzeltem?

Mi a fenét?

Az agyam egyszerűen kikapcsolt.

Ez a válasz a kérdésre.

Nem gyakran történik meg, de nem gondolkodtam. Az IQ szintemet mintha elfújták volna. Talán a hormonok. A hold állása… Ez az oka. A hold miatt csináltam ezt a Gray Brannonra nem jellemző hülyeséget.

Ide-oda sétálok a jóga terem ajtaja előtt, időnként biccentek köszönésképpen, és halványan rámosolygok a többi diákra, amikor belépnek a terembe. Úgy néz ki, a mai órán teltház lesz, amitől általában felpörgök. Mint amikor megiszom egy tripla eszpresszót.

De most mindössze haza akarok menni, és bebújni az ágyamba, a fejemre húzni a párnát, és elbújni a világ elől. Akarok egy ’újrajátszás’ kártyát, mert rohadtul nem kellett volna Ryker Evanst meghívni erre az órára. Ezzel átléptem azt a szakmai vonalat, amit én húztam magam és a játékosok közé, mert ügyvezetőként semmi szükség az edzést és az egészségüket érintő érdeklődésre.

Átléptem egy nagyon, de nagyon személyes vonalat, mert a bennem levő nő nem bírt magával. Röviden – sokkal több időt szeretnék a közelében tölteni. Van köztünk egy fajta tagadhatatlan vonzerő, kémia…mindegy, hogy nevezzük a Ryker iránti érzelmeim, egyáltalán nem tetszik. Nem kavarok hokijátékosokkal, különösen azokkal, akik az én alkalmazásomban állnak.

Újra fel kell tennem a kérdést… Mi a fészkes fenét gondoltam, amikor meghívtam?

Visszagondolok a tegnapelőtti megbeszélésünkre, és aha, oké…értem, hogy miért érdekel és vonz tagadhatatlanul ez a férfi. Ha félretesszük a fantasztikus kinézetét és a testét, ami olyan, mint Thoré, ami maradt, az lenyugtatta az egóm.

Tulajdonképpen elfogadta a terveim.

Nem volt gúnyos vagy megdöbbent. Egyszer sem nézett a melleimre. Azonnal megértette a statisztikai elemzésem, és amitől igazán elégedett volt a lelkem, az volt, hogy le volt nyűgözve attól, amit csinálok. Ryker ráadásul nem kérdőjelezte meg a képességeim, mint nő vagy ügyvezető igazgató.

Az apámon kívül ő az egyetlen, aki úgy döntött, hogy esélyt ad a bizonyításra.

Ez pedig felkeltette az érdeklődésem.

Őrült, buta és irracionális tőlem, hogy ilyet érzek, de ez történt. A megbeszélés végén arról beszélgettünk, hogy mit jelent kapusnak lenni.

Ötévesen kezdtem el hokizni, és nem hagytam abba az utolsó olimpiáig, amin részt vettem kilenc évvel ezelőtt, amikor huszonkettő voltam. Az évek alatt sok pozícióban játszottam Hartfordban, Cunnecticutban, de aztán amikor tizenhárom lettem, rátaláltam a nekem valóra kapusként, mert a reflexeim villámgyorsak, a mozdulataim pedig hirtelenek voltak. A Princetonra nem a hoki miatt vettek fel, ennek ellenére ösztöndíjasként, amikor befejeztem a középiskolát tizenhat évesen, ott kezdtem el játszani. Sokkal korábban is befejezhettem volna a középiskolát, de az apám nem engedte. Nem akarta, hogy túl nagy legyen a korkülönbség köztem és a többiek között, így pedig jobban ki tudtam élvezni a főiskolai életet.

Az olimpiai élményeimről beszélgettünk, amikor bűntudatot kezdtem érezni Ryker iránt a hazugságom miatt. Hazudtam neki, amikor azt mondtam, hogy csak a képességei érdekeltek, és hogy mit tud tenni a ColdFuryért az analízisem alapján. Lebontottam őt számokká és hazudtam, mert soha nem vallottam volna be, hogy vonzódom hozzá.

Pontosan tudom, hogy milyen az, amikor valami fontos súlya nyomja a vállad, mint kapus, aztán elveszted az egészet. Tudom, mert az oka annak, hogy arany helyett ezüstöt szereztünk a téliolimpián tizennyolc évesen, hogy kihagytam egy védést. Egy korong átcsúszott a védelmi vonalamon,emiatt az egész csapat ezüstöt viselt a nyakában arany helyett, és mindannyiunknak Kanada nemzeti himnuszát kellett végighallgatnunk.

Emiatt az élmény miatt értem meg mindenkinél jobban, kivéve Rykert saját magát, hogy mi hajtja ebben a szezonban.

A bűntudat és a hülye vonzalmam, valamint az egóm és büszkeségem volt az, ami miatt úgy éreztem, hogy meg kell hívnom a mai jóga órára. Én tartom az órát – Jóga általi rugalmasság – kétszer egy héten. Körülbelül tizennégy éves korom óta jógázom, ugyanis semmilyen más gyakorlat vagy edzés sem volt, ami segítette volna a kapus karrierem. Amikor ott állsz a kapuban, leginkább a reflexeidre vagy utalva, a testednek pedig képesnek kell lennie, hogy meghajoljon, amikor a reflexeid meg akarják állítani a korongot. Egy kapusnak bármikor képesnek kell lennie, hogy lemenjen spárgába. Miután befejeztem a hokit, a jógát nem adtam fel, sőt, oktató lettem. Így kapcsolódom a hokin kívüli világhoz.

Amikor megkérdeztem Rykert, hogy jógázna-e, egyik szemöldökét felhúzva, szkeptikusan nézett rám. Először láttam rajta azt, hogy bizonyos dolgokat nem kellene a férfiaknak és a nőknek is csinálniuk. Szinte lerítt róla, hogy azt hiszi, hogy talán veszít a férfiasságából, ha jógázni kezd.

Biztosítottam róla, hogy senki nem fogja megkérdőjelezni a férfiasságát és hogy pár férfi is van az órán. Amikor még mindig kételkedve nézett rám, akkor jöttem rá, hogy mennyire szeretném látni, hogy felveszi a kesztyűt.

– Értem én – mondtam és megvontam a vállam, majd felálltam. – A legtöbb ember csak az erőnléti edzésben hisz.

Felcsillant a szeme, és a nyelvembe kellett harapnom, hogy ne nevessek fel, amikor felállt a székéből, és azt mondta:

– Bármit legyőzök, ami szerinted az utamban áll, Big Bang. Ott leszek.

Aztán elment.

Miközben kifelé tartott az irodámból, még hozzátette:

– Később találkozunk.– Nem tudtam, hogy felháborodjak a szakmaiságának hiánya miatt, amit velem, mint ügyvezetővel szemben tanúsított, vagy olvadjak el a támogatása miatt.

Mi a fenét jelent a Big Bang?

– Ösvényt fogsz mélyíteni abba a padlóba ennyi ide-oda járkálással – hallom a bal oldalról, és odakapom a fejem. – Túl sok minden van a fejedben?

Ryker a vállán egy edzőtáskával felém tart. Piros edzőnadrágot visel és sötétszürke pulóvert, aminél többre nincs is szükség, mert a karolinai decemberek elég enyhék. Abban a pillanatban, hogy meglátom, az összes idegesítő gondolatom elillan, és enyhe remegést érzek a gyomromban, amikor észreveszem, hogy a szemei gyorsan végig pásztáznak. Most először csinálta ezt, eddig mindig egyenesen a szemembe nézett. Nem gondolom, hogy különösen szexi lennék a fekete jóga nadrágomban és a hosszú ujjú, testhez álló felsőmben, copfba fogott hajjal. Egyáltalán nincs rajtam smink, mégis, valami furcsa oknál fogva ennek azonnal tudatába kerülök.

Megrázom a fejem, és kiűzök minden csajos gondolatot belőle, köszönésképpen pedig határozottan biccentek felé.

– Azt hittem, el sem jössz.

– Szó sem lehetett róla – mondja, majd megfogja az ajtót, és kinyitja előttem.

Előtte lépek a terembe, és a fejemben csak őt látom, ahogy a fenekem nézi. Néma köszönetet mondok a jóga isteneknek, amiért feszes és formás.

Gyorsan megszámolom a résztvevőket, majdnem telt ház van. Felveszem az oktató arcom, megköszörülöm a torkom, közben összeszedem magam.

– A táskád leteheted a fal mellé, és fogj egy matracot – mondom Rykernek, és a megfelelő irányba mutatok. – Vedd le a cipőd és a zoknid.

Hátat fordítok Rykernek, a terem elejébe megyek, aminek a falát plafontól padlóig tükör borítja. Köszöntök pár résztvevőt, közben kitekerik a matracuk, és váltunk pár szót, majd gyors pillantást vetek Rykerre a tükörben. Magabiztosan a terem elejére jön, egy cseppnyi kétség sem látszik rajta. Ráadásul nem csak a cipőjét és a zokniját vette le, hanem a pulóverét is, az alatta viselt sötét szürke póló pedig megmutatja az összes izmát.

Ryker egy pillanatig sem habozik, és Melissa Graves mellé telepedik, aki szőke, nagy mellű, frissen elvált, és aki egyszer bizalmasan elárulta, hogy azért jár az órámra, hogy továbbra is hajlékony maradjon, mert újra szeretne házasodni. Rám kacsintott, és megvonta a vállát, majd azt mondta:

– Tudod, hogy értem.

Aha... Akkor is értettem és most is, miközben bemutatkozik Rykernek. A szemei szinte felfalják, az ujjaival a haját csavargatja. És éppen…ezt nem hiszem el.

Fogja a felsőjét, és lejjebb húzza, hogy még mélyebb legyen a dekoltázsa.

Rohadt ringyó.

– Rendben, emberek! Kezdünk – mondom, miközben a tükörből az osztályt nézem.

Ez az egyetlen dolog, amit a ColdFuryn kívül csinálok, és nagyon élvezem. Van pár atléta az osztályban, pár idősebb ember, akik szeretnék karban tartani magukat. És vannak azok, akik olyanok, mint Melissa, akik továbbra is fantasztikus testet szeretnének a maguknak tudni, amitől...komolyan, még elégedettebbek lehetnek magukkal.

Mivel mindenki tudja, hogy mi a munkám, a dolgok elébe megyek, és bemutatom Rykert. Itt mindenki ColdFury drukker, és nem is igazán kell bemutatnom, de azt akarom, hogy úgy érezze, szívesen látjuk, és ebben a teremben senki sem fogja másként kezelni, csak mert híres.

Nos, talán Melissa igen, ő folyamatosan felé hajol, és a fülébe suttog, amitől Ryker mosolyog, és egyszer fel is nevet.

Uhh.

A legjobb mód arra, hogy ennek véget vessek, a kezdés, és pontosan ezt is teszem. Végigvezetem őket a pozíciókon, figyelmeztetem őket a légzésük fontosságára. Semmi bonyolult, és látom a tükörben, hogy Ryker követi minden mozdulatom, miközben le sem veszi rólam a szemét. Soha nem gondoltam, hogy a jóga szexis edzésfajta, de miközben a lába izmait nézem megfeszülni és ellazulni, nagyon dögösen néz ki. Miért kezdtem el a hátam jobban homorítani és a fenekem jobban kitolni?

Magamban felnyögök.

Totálisan bejön nekem Ryker Evans, efelől semmi kétség.

De ez nem helyes. Ő az alkalmazottam, az isten szerelmére!

A csoporttal áttérek a Big Toe pózra, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a lábaid egymás mellett vannak, egyenesen kinyújtva és előre hajolva próbálod a földet megérinteni. Ebben a pózban fejjel lefelé látom Rykert és hiába ez az első órája, tökéletesen kivitelezi.

– Most pedig vegyük fel a Háromszög pózt – mondom a nyugodt és finom jóga hangomon. Látom a tükörben, hogy Ryker leutánozza a mozdulataim, a szemeim pedig egy pillanatra szinte kiesnek a helyükből, amikor felcsúszik a pólója.

Ryker nagyon jól csinálja. Annyira jól, hogy Melissának nem is kellene mellé lépnie, hogy „kisegítse”. Abban a pillanatban, hogy a kezét a vállára teszi, hogy mélyebb meghajlásra ösztönözze, felállok és hozzájuk fordulok.

– Majd én segítek neki, Melissa – mondom, majd Ryker mögé lépek. – Menj inkább a terem elejére, és mutasd meg a többi pózt, amíg meggyőződöm róla, hogy rendesen csinálja ezt.

Melissa szemei csalódottan villannak, de azt teszi, amire kértem. Tulajdonképpen nagyon jó, és már korábban is hagytam, hogy levezényelje az órát, amikor nem voltam a városban. Miközben a terem elejébe sétál, meg vagyok meglepődve Ryker reakcióján. Nem őt figyeli, a fejét felém fordítja és kiegyenesedik.

– Hogy csinálom, Big Bang?

Tudomást sem veszek a kérdéséről és a becenévről, éppen csak elmosolyodom, miközben a kezeim a csípőjére teszem. Nagyon jó a meleg testét a kezem alatt érezni. Ennyire közel hozzá azt is érzem, hogy nagyon jó az illata. Eukaliptusz és talán borsmenta. Finoman megszorítom, ezzel jelzem, hogy az utasításokra koncentráljon.

– Itt van a középpontod…a csípődre koncentrálj.

– Középpont. Értem.

– Csúsztasd a bal lábad oldalra – mondom, miközben a meztelen lábfejemmel egy kicsit megpaskolom a vádliját.

Édes istenem… totálisan helytelen.

Mögötte állok, ezért nem látom az arcát, de tulajdonképpen a teste vibrálásából azt szűröm le, hogy le van nyűgözve. Kicsúsztatja a lábát, ahogy kértem, aztán ahogy kell, a lábujjait újabb utasítás nélkül a megfelelő irányba fordítja. Oldalra hajolok, és a tükörből látom, hogy Melissát nézi, mit kell csinálni.

A bal kezem felcsúsztatom a bordáin, ami ismét helytelen, a kezem alatt érzem az izmait megfeszülni, majd a vállára teszem.

– Most pedig finoman hajolj balra. A bal kezed lefelé, a jobb pedig felfelé mutat. A cél, hogy megfogd a bokád, de csak addig menj, amíg tudsz.

Az óra hátralevő részében Ryker mellett maradok, Melissa pedig levezényli az órát. Nem igazán van szüksége a segítségemre, de ennek ellenére maradok. Végül, valahol a Hurok és a Félholdállás póz között abbahagyom önmagam szidását. Helyette, előadom a jóga oktatót, aki csak segíteni akar. Úgy gondolom, hogy eléggé ártatlannak tűnök, de amikor elé lépek, hogy segítsek neki a Hős pózzal, elkövetem azt a hibát, hogy az arcára nézek. Magas nő vagyok, 175 centi, de még így is egy kicsit hátra kell hajtanom a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Amikor találkozik a tekintetünk, az összes levegő kiszorul a tüdőmből. A szemeiben többféle érzelmet látok. Mintha az enyémeket tükrözné vissza. Összeszorítja az állkapcsát, és egy cseppnyit sem néz ki ellazultnak.

Ryker egy férfi, aki valaminek a szélén egyensúlyoz.

És akkor egyszerre csak ráébredek… Az én érintésem miatt érez így.

Pontosan úgy hatott rá, ahogy rám.

Megbotlok, a magabiztosságom mintha elfújták volna. Ahelyett, hogy erőt adna, a szemeiben látott érzelmek arra késztetnek, hogy megkérdőjelezzek mindent, amit eddig magamról tudtam. Ryker tekintetében olyan tekintély tükröződik, hogy elbizonytalanodom.

Mintha egy kislány játszaná a nők játékát.

Teszek egy lépést hátra, lesütöm a szemem, és azt dörmögöm:

– Azt hiszem, a többi menni fog egyedül is.

A terem elejébe megyek, átveszem Melissától az órát. Nem nézek többet Rykerre a tükörből, akit valószínűleg Melissa elkezdett molesztálni. Ennek a gondolatára elfog a nyugtalanság, de úgy döntök, hogy nem foglalkozom ezzel tovább.