13.-14. Fejezet

 

13. fejezet

 

 

Ryker

 

Fordította: Suzy

 

Általában én vagyok az a fickó, aki szereti a jó bulikat, még jobban, ha az egy karácsonyi parti. Úgy értem, mit nem lehet szeretni a karácsonyban? Tavaly nem voltam a ColdFuryben, de azt mondták, hogy Brian Brannon pokoli jó bulit rendez Szenteste. A karácsonyi szünetünk nem túl hosszú, de működik. Huszonharmadikától huszonhatodikáig szabadok vagyunk, és a következő meccsünk itthon lesz huszonhetedikén.

De ma este, ahogy itt állok Brannonék ezeregyszáz négyzetméteres otthonában, ami egy négy hektáros farmon áll, egy kinti és egy benti medencével, nehezen jövök hangulatba. A ház alsó szintje egy óriási, nyitott szórakozó terület, egy hatalmas benti halastóval. Egy állvány van a közepén, amin egy hatméteres karácsonyfa áll, amiért Ruby és Violet megőrülne. Ez az első számú oka – és a fő oka –, hogy nem vagyok hangulatban. Amikor Hensley és én kidolgoztuk a felügyeleti megállapodásunkat, megegyeztünk az ünnepek megosztásán. Ő kapta az első karácsonyt, és én elküldtem a lányokat Bostonba három nappal ezelőtt. Most a lakásom üres és magányos, és miközben bármelyik másik napon morgok amiatt, milyen hangosak és szertelenek a lányok, most, hogy elmentek, elveszettnek érzem magam.

A második oka annak, hogy nem vagyok hangulatban velem szemben áll a helyiség másik felében, a halastó és az úszó karácsonyfa választ el minket. Gray csodásan néz ki a krémszínű, bolyhos pulóverében – nem tudom biztosan, miből készült, de olyan puhának néz ki, hogy bele akarom temetni az arcom.

Lehetőleg mellkastájon.

A pulcsit térdig érő fekete szoknyával és fekete és áfonyaszínű kockás harisnyával párosította. A magassarkú bokacsizmával egyszerre néz ki izgalmasnak és elegánsnak.

A legszívesebben felfalnám, de nem tehetem, mert nem egy ember van ebben a helyiségben, aki nem tudhat rólunk.

Csak egyszer voltunk együtt azóta, hogy az irodájában dugtunk. Az csodálatos volt, tilalmas és teljesen izgató, de mindketten tudjuk, hogy nem tehetjük meg újból. Túl nagy a kockázat.

Sajnos, ezek után a randevúk után szembeötlően nyilvánvalóvá vált, hogy az életünk nem jól passzol egymáshoz. Nemcsak azért, mert titokban kell tartanunk a viszonyunkat, de amikor volt időnk találkozni, az az apai szerepem miatt erősen korlátozott volt. Nem mintha meghívhatnám Grayt a házunkba, hogy találkozzon a lányokkal, mert abban sem vagyok biztos, mi van köztünk. Ez nem kaland volt, de igazi párkapcsolat sem, és nem fogok Rubynak és Violetnek bemutatni valakit, akinek igazából a csodálatos szexen kívül mostanában nincs más helye az életemben.

És mivel egyedülálló apa vagyok, nem tudok csak úgy találkozni Grayjel. Az egyik este elhívott a házába, de persze nem tudtam otthagyni a lányokat. És nem kérhettem meg Kate-et és Zacket, hogy náluk töltsék az éjszakát, mert tudni akarták volna, hogy hová megyek egy egész éjszakára.

Ez egy teljességgel elbaszott szituáció és az egyetlen alkalom, amikor együtt lehettünk, az a múlt hétfő volt, amikor Atlantában volt meccsünk. Épp előtte való nap tettem fel egy Bostonba tartó repülőre a lányokat, és erősen viszkettem, hogy visszajussak Graybe. Vissza a testébe, az agyába, a szívébe…

Na, várj. Vágyom én a szívébe?

Iszok egy kortyot a szódás bourbonból, és finoman végigpásztázom a hatalmas helyiséget. Közel kétszáz ember van itt, akik a játékosokat, a menedzsmentet, a vezetőséget képviselik és még az összes leányvállalatunkat, a családjaikkal együtt. A csapattársaim egy kis csoportban állnak, beszélgetnek és nevetgélnek… a valószínűleg ezer dollár értékű előételeket majszolják, és csúcsminőségű italokat isznak. Mivel a hokiklub általában fiatal, a legtöbb gyerek tíz év alatti, és mindannyian a játékokkal játszanak, amiket Brian és Gray vásárolt nekik és csomagolt be. Egy hatalmas kupacba voltak téve a második karácsonyfa alá, ami a sarokban állt egy óriási kandalló közelében és bosszús vagyok ezért, mert Ruby és Violet nem lehet itt, hogy megkapják az ajándékaikat, és mókázzanak a többi gyerekkel.

Ehelyett elképzelem, ahogy abban a házban vannak, amit Hensley-nek adtam a válási megállapodásban, és undorodva azt is elképzelem, hogy Sutter ott van ezen a Szentestén. De elfogadom. Hensley most már majdnem egy éve van vele párkapcsolatban – bár ebből néhány hónapig a hátam mögött –, és ő kitart amellett, hogy szerelmesek, és hosszú távra terveznek egymással.

Bár én ezt nem látom. Mindenki azt gondolta, hogy Demi és Ashton megcsinálja, de lássuk be: A tizenkét évnyi korkülönbség sok, különösen, ha a férfi csak tizenkilenc éves. Honnan a faszból tudhatná ebben a korban, hogy mit akar a hátralévő életében? Miközben nincs kétségem afelől, hogy erős érzései vannak Hensley iránt, és a fenébe is, ez talán szerelem, az emberek túl sokat változnak a francos felnőtté válás során és én várom a napot, amikor Hensley rádöbben, hogy a szakadék túl nagy ahhoz, hogy legyőzze.

Valójában máris sajnálom egy őt kicsit, mert egyedül lesz. Férj nélkül, játékfiú nélkül és a tervezett látogatásokat kivéve, a lányai nélkül.

A tekintetem visszatér a tömegre, és próbálok egy fesztelen kísérletet tenni arra, hogy tekintetem egy kissé lassan végigcsússzonGrayen, hogy egyáltalán rám néz-e.

És nem teszi.

Kizárt, hogy egyáltalán megkockáztassa, hogy valaki esetleg meglássa a köztünk lévő szenvedélyt.

A szenvedélyt, ami tulajdonképen megrémít.

Hétfőn Atlantában a meccs után átjött a szobámba, szinte eszeveszetten buzgólkodtunk, hogy egymásnak essünk. Kiéhezett állatokhoz hasonlítanám magunkat, akik próbálják feltölteni üres, de püffedt hasukat, bár én sosem laktam jól. Dugtunk,pettingeltünk és beszélgettünk órákon át, és amikor el kellett mennie, én nem voltam rá felkészülve.

Keserű és dühös voltam, hogy így kellett történnie.

Gray csak szomorú volt, és bocsánatot kért tőlem, amiért a dolgoknak így kellett lenniük.

– Haver – hallom a hátam mögül, Zack ragadja meg és szorítja meg erősen a vállam. Felé fordulok és látom, hogy lenyel egy nagy korty valamit, ami szerintem bourbon, mint az enyém, csak nincs szódával hígítva. Fintorog, ahogy lenyeli és leteszi a poharat egy közeli büféasztalra. – Szerintem készen állok.

Pusztán az a tény, hogy egy feles alkoholt kellett innia, hogy megnyugtassa az idegeit, azt mutatja nekem, nincs igazán készen, de nem fogok erre rámutatni. A sikertelen kísérletek után, hogy eljegyezze Kate-et, értem, hogy miért olyan megviselt.

– Ez fergeteges lesz – biztosítom. – És nagyon boldoggá fogod tenni.

Zack bolondos és egy kicsit becsípett vigyorral bólint és ökölpacsizunk.

– Kapd el őt, tigris – mondom, és nézem, ahogy odasétál a kölykökhöz, és kézen fogja Bent. Ben persze tud az eljegyzésről, és le vagyok nyűgözve, hogy a kiskrapek titokban tartotta Kate előtt. Nem igazán tud jól titkot tartani, és régóta fennálló eljárásként elmeséli az apjának a csínyeket, amikkel próbálja kihúzni belőle. De eddig csukva tartotta az száját.

Brian és Gray Brannon tudja, hogy mire készül Zack. Odáig voltak, hogy az egész ColdFury család előtt akarja megkérni Kate kezét.

Zack és Ben odasétálnak, ahol Kate beszélget SuttonCrossmannel, aki hozzáment Alexhez, és Olivia Case-szel, aki GarrettSamuelsonnal randizik. Úgy képzelem, hogy Garrett és Olivia hamarosan eljegyzi egymást, bár inkább elszöknek. Azt gyanítom, hogy Olivia húzza az időt, mert csak most közeledik az első évfordulóhoz, mióta felépült a rákból. Ez egy hatalmas mérföldkő számára, és amint eléri, fogadok, hogy gyorsan összeházasodnak és potyogni fognak a gyerekek.

Brian túlkiabálja a tömeget, próbálja mindenki figyelmét felhívni. Végül Gray a szájába teszi az ujjait, és éleset füttyent, amire mindenki felfigyel, utána pedig rávigyorog az apjára. Ő csak megcsóválja a fejét, és az egyik kezét Gray vállára teszi.

– Mindenki… ez rendszerint az estének azon része, amikor elmondom, milyen nagyra értékelem a szervezet iránti elkötelezettségeteket. Remélem, tudjátok, mit érzek igazán mindegyikőtök iránt. De ma este… valami egészen mást fogunk csinálni.

Brian Zack felé fordul, és bólint neki. Zack nagyot nyel, a nadrágjába törli a kezét, ami azt jelzi, hogy nyirkos, tapadós a tenyere, és Kate felé fordul. A lány arcára nézve meg tudom mondani, hogy fogalma sincs, mi történik, de amikor Zack megköszörüli a torkát, tökéletes pontossággal ébred rá arra, hogy csupán egy oka lehet annak, hogy Zack az, aki az egész szervezet előtt beszél.

Szegény Zack… a hangja szinte rekedt és Kate mellett talán én vagyok az egyetlen, aki megérti, milyen hatalmas dolog ez Zack számára. Hogy mennyire fontos a házasság szentsége egy olyan férfinak, mint Zack, és hogy mennyire Kate az ő igazi lelki társa.

– Kate – recsegi, aztán köhint, amint a kezébe veszi Kate kezét. – Már egy örökkévalóság óta próbálom ezt megtenni, és úgy tűnik, mindig történik valami. Meg akartam kérni a kezedet, amikor a Bahamákra mentünk, de beleejtettem azt az átkozott gyűrűt a mosdókagylóba, épp mielőtt elmentünk.

Mindenki nevet, mert rajtam kívül más nem igazán tud a sikertelen próbálkozásairól. Kate szeme tágra nyílik, mielőtt a vidámságtól összeráncolódik, és aztán melegséggel és szerelemmel telik meg, ahogy oldalra dönti a fejét, miközben Zack folytatja a beszédet.

– Aztán a hőlégballonozáson– mondja Zack, miközben kicsit lehajtja a fejét. – A szavak, hogy hozzám jössz, bele volt kaszálva az egyik régi kukoricatáblába, de aztán persze elfújt minket a szél.

– Ó, te jó ég – mondja Kate nevetve. – Ez komoly?

Zack felnéz, és egy nagy mosollyal bólogat. – Valami nagyot akartam csinálni. Nem akartam, hogy bármilyen kétséged támadjon afelől, hogy mennyire akarom azt, hogy a feleségem legyél. Hogy mennyire akarom, hogy Ben anyja legyél… hivatalosan is.

Kate úgy néz ki, mint aki tócsává olvad. Grayre siklanak a szemeim, és döbbenten látom, hogy engem néz. Ez egy elég biztonságos mozdulat, mert minden szem Zackre és Kate-re tapad. Egy finom mosollyal félénken leszegi a tekintetét, aztán kicsit felemeli, hogy még egyszer rám nézzen. Visszamosolygok rá, és aztán visszafordulok a fő attrakció felé.

Zack féltérdre ereszkedik. – Szóval, Kate… gyönyörű, imádnivaló Kate… aki csak miattam jött erre a világra. Leszel a feleségem?

Zack a zsebébe csúsztatja a kezét, hogy elővegye a gyűrűt, és Kate készen áll arra, hogy igent kiáltson. Mindannyian arra várunk, amikor Zack hirtelen kiveszi a kezét, és azt mondja – A fenébe! Lyukas a zsebem.

Ben szemei elkerekednek. – Apu… ez egy csúnya szó.

Zack felpattan, bocsánatkérően néz Benre, és aztán elkezd a zsebeiben kotorászni, próbálja megtalálni a gyűrűt. Mindenki lélegzetvisszafojtva és egy jó adag aggodalommal a szemében figyeli.

Habár Kate nem… az ő szemei az elfojtott nevetéstől csillognak.

Ben megrángatja az apja zakóját, de Zack annyira kétségbeesetten keresi a gyűrűt, hogy figyelmen kívül hagyja.

– Apu – mondja Ben, és ismét megrántja.

– Ne most, haver – motyogja Zack. – Apu épp a közepén van annak, hogy ismét elcsessze ezt a lánykérést.

Többen kuncognak, és Kate eltakarja a kezével a száját, nehogy felnevessen. De Zack pánikba esett tekintete miatt ez nagyon mulatságos lenne. A szívem kezd igazán megszakadni a srácért, de aztán Ben végül Kate felé fordul, mert Zack nem néz le rá. A kicsi khaki színű nadrágja zsebéhez nyúl, amihez világoskék legombolt galléros inget és tengerészkék kabátot visel – igazán kibaszottul imádnivalóan néz ki a kisfickó –, és kiveszi a gyűrűt.

Felnyújtja Kate-nek. – Tessék. Apa vette neked ezt a gyűrűt, mert el akar venni feleségül.

Zack megdermed, az egyik keze a nadrágzsebének mélyébe dugva, a másik a zakója zsebébe tömve. Kate kinyújtja a reszkető kezét, és kikapja a gyűrűt Ben kezéből, aki az apja felé fordul. – A nappali padlóján találtam, mielőtt elindultunk, így eltettem neked.

– Jézus – sóhajt fel megkönnyebbülten Zack, aztán egy gyors ölelésbe húzza Bent. – Kösz, haver.

Ahogy Zack elveszi a gyűrűt Kate-től, és lassan az ujjára csúsztatja, hátat fordítok nekik. Nem kell hallanom vagy látnom a többit, hogy tudjam, ebben a pillanatban mond igent. Nagyon örülök nekik, de tudtam, hogy ez fog történni, és a fejemben már előre eldöntött tény volt, hogy Kate elfogadja Zack javaslatát. Miközben mindenki nekilódul, hogy gratuláljon a párnak, én a bár felé indulok, ahová Brannon három pultost szerződtetett, hogy frissen tartsa az italokat.

Miután feltöltekeztem, a tömeg szélére megyek, és nézem, ahogy elkezdődik a karácsonyi zene. Nemsokára odamegyek Kate-hez és Zackhez, mert kész vagyok távozni ezután az ital után.

Épp, mikor iszom egy kortyot, látom, hogy Gray átmanőverezi magát a bulizók között, köszönésként bólintgat, arcra puszikat fogad másoktól. Rám emeli a szemeit, és egyenesen felém sétál.

Hmmm. Ez érdekes.

Gray semmi mást nem tesz, csak megáll mellettem, a kezében egy pohár borral. Lazán áll, miközben mindketten Zacket és Kate-et nézzük a hatalmas, sugárzó vigyorral az arcukon. Mi úgy nézünk ki, mint két átlagos ember, aki ugyanannak a szervezetnek a tagja, és udvariasan beszélget.

– Micsoda egy lánykérés volt – mondja derűsen Gray.

Kuncogok. – Szegény Zack. Nem hittem volna, hogy ez valaha is jól fog majd neki menni.

– Bevallom, a szívem a torkomban dobogott, amikor nem találta a gyűrűt – tűnődik.

Megdöntöm a fejem, hogy vessek rá egy gyors pillantást. – Szóval, mik a nagy karácsonyi tervei, MissBrannon?

– Nos, tekintve, hogy holnap karácsony napja van és apa megtiltotta, hogy dolgozzam, úgy vélem, kénytelen leszek lazítani.

Visszafordulok, hogy a tömeget figyeljem, aprót kortyolok az italomból. Furcsa érzés itt állni, udvarias beszélgetést folytatva. A karjaimba akarom zárni, és meg akarom csókolni a fagyöngy alatt. Vissza akarom őt vinni a hideg, üres lakásomba, és kefélni őt egész éjjel a nagy, királyi méretű ágyamban.

De ezek egyike sem lehetséges, mert számomra Gray Brannon a valóságban érinthetetlen. Szerintem csak a fantáziavilágomban létezhet.

– Biztosan hiányoznak a lányok – mondja Gray, és szinte kétségbeesettnek hangzik, hogy beszéljen velem. Két hokisfeleség sétál el mellettünk, mosolyogva bólintanak nekünk.

– Aha – mondom, gúnyos mosollyal forgatom meg az italomat a poharamban. – Elképesztő, mennyire hozzászoktam, hogy mindig ott vannak. Nehéz megértenem, hogy engedhettem meg, hogy csak Hensley intézze minden gondjukat, amikor együtt voltunk.

– Biztos vagyok benne, hogy csak így alakultak a dolgok – mondja Gray. – Mindannyian belekényelmesedünk a szerepeinkbe, és nehéz kilépni belőlük.

Felé fordítom a fejem, mert bár amit mondott, az Hensley-re és rám vonatkozik, hirtelen úgy hangzik, mint egy intés, ami akár ránk is vonatkozhat. Úgy vélem, a határaink kijelölésével a dolgok csak úgy „elintéződnek” Grayjel, és végül majd befejezzük.

Egyáltalán nem ideális.

Egyikünk számára sem.

Így úgy döntök, tesztelem. Adok neki egy lökést.

– Töltsd velem a karácsonyt – mondom neki.

Nem kérdezem.

Valami felvillan Gray szemei mélyén. Érdeklődés. Izgatottság. Félelem?

– Mindig apámmal töltöm a reggelt. Reggelizünk… átadjuk az ajándékokat…

– Akkor gyere át a házamba utána – nyomulok. – Elidőzünk. Lazítunk.

Egy kicsit közelebb hajolok hozzá, és motyogok. – Kefélünk.

Krisztus… a szemei rebegve lecsukódnak, és úgy néz ki, mint akinek orgazmusa volt. Amikor ismét kinyitja a szemeit, perzselnek. Egy röpke pillanatra egyikünket sem érdekli, ki lát minket. Ki hall.

Mosolyog. – Oké. Dél körül ott leszek.

 

14. fejezet

 

 

Gray

 

Fordította: Tony

 

Fogalmam sincs, Ryker miért szeret olyan sok időt a lábam között tölteni, de őszintén be kell vallanom, hogy nekem is ez az egyik kedvenc időtöltésem. Nehezen tudok arra koncentrálni, hogy mennyire szeretem, hogy a számban van, miközben először próbáljuk ki a klasszikus hatvankilenc pozíciót a bimbózó új... kapcsolatunkban?

Az ujjai a bőrömbe vájnak, a szája keményen mozog rajtam, a nyelve könyörtelen.

Csak nyögni tudok a farkával a számban, amikor rám tör az orgazmus, elgyengült testem félig rá hanyatlik. De nem áll le. Soha nem akar leállni. Folytatja tovább, én pedig olyan érzékeny vagyok, hogy legszívesebben kibújnék a bőrömből.

Elveszem róla a számat, és erőtlenül hátrafelé ütök, de csak a levegőt találom el. – Állj le! – lihegem. – Nem bírom tovább!

Kuncogni kezd, megcsókolja a combom belsejét, aztán erős karjaival leemel az arcáról, és elfordítja a testemet, így most a matracon térdelek. Ravasz vigyorral rám néz, miközben én lassan tovább pumpálom a kezemmel.

– Tovább akarsz szopni, vagy megdugjalak? – kérdezi, és rám néz a kezét lazán összekulcsolva a feje felett. Dicsőségesen néz ki, ahogy ott fekszik a matrac közepén. Kidolgozott mellkas, kockás has, hosszú, erőteljes lábak egyenesen kinyújtva, az erekciója pedig gyönyörűen feszül a kezemben. A tekintete nehéz és érzéki, ahogy a válaszomra vár.

– Leszoplak – suttogom, és elkapom, ahogy elismerően felcsillan a szeme, amint ráhajolok.

—

– Boldog karácsonyt – suttogja Ryker, és ajkát a halántékomra nyomja.

Szerintem éppen most törte össze a testemet, és biztos vagyok benne, hogy én is jó kis fájdalmat okoztam neki.

A legjobb értelemben, természetesen.

Miután kezével szorosan tartva a fejemet a számba élvezett, felhúzott az ágyra a karjaiba, és az utóbbi fél órában kényelmes csendben feküdtünk.

– Boldog karácsonyt – válaszolom. – Örülök, hogy átjöttem.

– Tudom, hogy örülsz, hogy jöttél– mondja buján. Picit az oldalába könyökölök, ő pedig nevet a durva viccén.

– Komolyan – mondom, miközben végighúzom a kezem a mellkasa közepén levő szőrszálakon. – Örülök, hogy a mai napot veled töltöm.

– És éjszakát is – mondja egyszerűen parancsolva. Mintha eszembe jutna vitatkozni.

Megint elhallgatunk, a szívverésünk normalizálódik, a légzésünk lassú és nyugodt. Szeretem, ahogy körülbelül egy órája az ajtóban üdvözölt. Egy fagyöngyág volt a kezében, a feje fölé emelte, és gyengéden megcsókolt.

Aztán ott a bejáratnál ledobta a fagyöngyöt, felkapott, becsapta az ajtót mögöttem, és a hálószobába vitt. És most, itt vagyunk.

– Zack tegnap esti lánykérése nem volt semmi – mondom, csak hogy beszélgetést kezdeményezzek. Csak néhányszor voltunk együtt, és mindig csak szexeltünk, vagy valami szexuális aktust csináltunk. De sokat beszélgettünk is, ahogy kezdtük személyesen is megismerni egymást.

– Igen… Az utolsó pillanatig nem hittem, hogy meg fogja tenni – mondja Ryker nevetve.

– Örülök, hogy ennyire boldog. Nagyon, nagyon kedveltem Ginát, de látni őt Kate-tel… annyira látszott. Hogy milyen sokat jelentenek egymásnak.

– Nem ismertem Ginát, de azt látom, hogy néz Kate-re. Az a lány csodálatos, és nem is történhetett volna jobb a sráccal.

– Te is így éreztél Hensley-vel? – kérdezem, és várom, hogy megfeszüljön a kérdésre. Bár rengeteget beszélt Rubyról és Violetről, akik őszintén szólva olyan szinten a frászt hozták rám, amit nem értettem, a házasságáról nem sokat beszéltünk. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy törvényesen elvált.

Ryker nem feszül meg, és úgy érzem, a szívem még jobban megreped, ha róla van szó. Szinte nyitott könyv, és könnyű bízni benne. – Hogy őszinte legyek, nem tudom. Mielőtt rájöttem, hogy Sutterrel kavar, igent mondtam volna. Nem volt összehasonlítási alapom, így amit akkor éreztem, amikor összeházasodtunk… igen, úgy éreztem, sokat jelent számomra. De most, valami megkérdőjelezi a saját érzéseid valódiságát. Érted, mire gondolok?

– Tudod, igazából nem tudom, mire gondolsz – mondom nevetve.

Érzem, hogy felemeli a fejét a párnáról, hogy rám nézzen, így én is felemelem az arcom. Éles tekintettel bámul rám. – Soha nem voltál szerelmes? Nem volt komoly kapcsolatod?

Visszafekszem a vállára, és megrázom a fejem. – Azt hiszem, soha nem volt rá időm.

Ryker felhorkan, én pedig megint felemelem a fejem. – Mi van? Elfoglalt voltam.

– Soha nem találtad meg a megfelelő személyt – mondja olyan bölcsességgel, amivel nekem is rendelkeznem kellene, hiszen egyidősek vagyunk, de úgy tűnik, nekem nem sikerült elsajátítani. – Mert ha megtaláltad volna, szakítottál volna rá időt.

Felemelkedek róla, a jobb csípőmre fekszem, és a jobb kezemmel megtámaszkodok, hogy rá tudjak nézni. A tekintetem végigsiklik a bal felkarján levő tetováláson. Ez egy részleges téglafal, ami a hokis beceneve előtt tiszteleg, rajta a Violet és Ruby szavak graffiti stílusú betűkkel. Kemény és érzékeny egyszerre.

Annyira Ryker.

A csípőmre húzott takaró sarkával játszva, és a tekintetemet továbbra is lesütve beismerem: – Nem hiszem, hogy tényleg értem a fogalmat. Anyám meghalt, amikor még kicsi voltam, így egy egyedülálló szülő nevelt. Soha nem láttam apámat szerelmesnek egy nőbe. Mindig csak velem és az üzlettel foglalkozott. Tényleg nincs más viszonyítási alapom.

– De voltak barátaid, vagy más családtagjaid, akiknek volt kapcsolatuk? – nógat.

Egy amolyan Ó, te naiv ember pillantással nézek rá, és mosolygok.

– Ryker… Kamaszkoromban sokkal jobban érdekeltek a haladó fizika feladatok, mint a fiúk. Bár az apám kicsit visszatartott, még mindig el voltam maradva az érzelmi érettségben azoktól, akikkel együtt jártam iskolába. És mire rájöttem, hogy mi történik, senkit sem igazán érdekelt egy fiatal, kocka okos lány.

– Kocka a francokat – vág közbe Ryker.

– A lényeg az – mondom vele egyidőben –, hogy nem kaptam hagyományos nevelést. Ezek… idegen dolgok nekem.

Kinyújtja a kezét, és az öklét végighúzza a csupasz mellemen, miközben elgondolkodva néz rám. – Nem értem. Vibráló vagy, élénk és szenvedélyes. Olyan fajta nő, aki kapcsolatra termett.

– Kivéve, hogy mindent feladtam a karrieremért – mutatok rá.

– Talán eljött az ideje, hogy változtass ezen – ellenkezik megemelt szemöldökkel és féloldalas vigyorral.

– Veled?

Ryker keze a mellemről a tarkómra vándorol. Lehúz magára, az ajkamra tapasztja az övét. Amikor hátrahúzódik, hogy rám nézzen, összeszorul a szívem. – Egyszer már mondtam, hogy én nem flörtölök, de nagyon idegesítőnek és furcsának találom, hogy ilyen közel dolgozunk egymáshoz, mégis egy világ választ el.

– Mert a profi karrierünket nem keverhetjük össze a magánéletünkkel – fejezem be.

Nem válaszol azonnal, és szinte látom a szemében, hogy valamin kattog az agya. Végül megszólal: – Ha mindketten eléggé akarjuk, megtaláljuk a módját, hogy működjön. És tudom, hogy nagyon egyszerű lenne csak azt mondani, hogy „Leszarom, mit gondolnak az emberek arról, hogy együtt vagyunk”, de az az igazság, hogy soha nem veszélyeztetném az ügyvezető igazgatói pozíciódat. Túl fontos. Túl történelmi. Szerintem a csapatnak szüksége van rád, és ha az, hogy velem vagy nyilvánosan, az árt neked vagy a szervezetnek, akkor visszalépek.

Könnybe lábad a szemem, mert apámon kívül eddig soha egy léleknek sem volt fontosabb az én jólétem, mint a sajátja. Ez nyomasztó. A mellkasára teszem a kezem. – Sajnálom, hogy nem adhatok többet neked. Azt hiszem, tényleg szeretném látni, milyen lenne veled a „több”.

– Én is – mondja halkan, aztán visszanyom az ágyra. Lehajtja a fejét, és az ajka végigvándorol a nyakamon, míg a kezei bejárják a testemet.

A hajába fúrom a kezem, és felsóhajtok a csodálatos érzésektől, amiket ez a férfi okoz. Nemcsak a testi, de a lelki érzéseket. Annyira össze vagyok zavarodva, mert sokkal többre vágyom tőle, de mégis hogy vállalhatnám a kockázatot? Az egész túlságosan új számomra, hogy az egész karrieremet és hírnevemet kockára teszem.

– Ó, elfelejtettem mondani – mormogja, miközben végigcsókolja a kulcscsontomat, minden szó után egy csók következik.

– Mit?

– Meghívtam Maxet a pénteki jógaórádra – mondja lazán, miközben folytatja az útját lefelé a mellkasomon.

Az ujjaim megfeszülnek a hajában, és felhúzom a fejét magamhoz. Felemelem a fejem a párnáról, és óvatos tekintettel lenézek rá. – Mit csináltál?

– Meghívtam Maxet a pénteki jógára. Kapus. Most épül fel a sérüléséből. Remek edzés.

Döbbenetemben csak pislogni tudok. – O-k-é-é.

– Baj? – kérdezi komoly tekintettel. – Mert ez csak jóga. Nem olyan, mintha a stúdióbandugnánk, vagy ilyesmi.

Megrázom, azonnal elutasítva a gondolatot. Maxnek nagyon jó lenne a jóga, és tényleg jobb lenne, ha mindkét kapus ott lenne. Segítene eloszlatni a gyanút, hogy Ryker extra figyelmet kap tőlem.

A hüvelykujjammal megdörzsölöm a fejét, és rámosolygok. – Csak meglepett, hogy felajánlottad neki a segítségedet. Hiszen ő a fő vetélytársad a kezdő kapus poszton.

Azonnal elszégyellem magam Ryker dorgáló pillantásától, de aztán gyorsan rám mosolyog. – Ne már, Gray. Ez csapatjáték, nem egyéni. Ha ne adj isten valami történik velem, szükségünk van rá, hogy Max erős legyen.

És akkor igazán megértem a Ryker iránti vonzódásomat. Ő egy hihetetlenül jó ember. Csapatjátékos a végsőkig. Az egész csapatnak akar jót, nem az egyénnek.

Ez a tulajdonság pokoli szexi, amitől a szívem összevissza verdes, és tényleg nagyon szeretném újra kielégíteni.

– A szemeid nagyon forrók lettek – mondja, ahogy felfelé halad a testemen. Érzem, ahogy az erekciója a csípőmnek nyomódik. – Mire gondolsz?

– Hogy leszopom a farkad – mondom szégyenlősen.

Ördögien rám vigyorog, lehajol, és a foga közé szívja az ajkamat. – Oké – mondja buján, de aztán feltolja magát, és átfordul. Amikor a lába a padlót éri, az éjjeliszekrény fiókjába nyúl, és egy kis ajándékcsomaggal a kezében fordul vissza hozzám. – De ezt először oda akartam adni neked.

Felülök az ágyban, felhúzom a takarót a mellemre, ahol a sebezhetőség nyers érzésével kapaszkodok a pamut anyagba.

Ajándékot hozott nekem.

A piros fényes papírból és a zöld masniból ítélve karácsonyi ajándékot.

Ryker Evans ott áll dicsőséges meztelenségben, teljesen szemérmetlenül rám meredő hatalmas erekcióval… és egy karácsonyi ajándékot nyújt felém. Úgy néz ki, mint egy kisgyerek, amikor visszamászik az ágyra, elhelyezkedik mellettem, és elkapja a takarót.

– Ne takargasd a cicidet – incselkedik, miközben a kezembe nyomja a csomagot. – Azt akarom, hogy mindig lássam őket.

Ennyire remeg a kezem, ahogy a csomagért nyúlok?

Egyformán vagyok elájulva a boldogságtól és a döbbenettől. Tulajdonképpen több mint boldog vagyok, hogy ilyen kedves és érzékeny módon gondolt rám. Soha nem kaptam karácsonyi ajándékot azon kívül, amit apával vettünk egymásnak, és van abban valami, hogy Ryker nem sajnálta az időt, ahogy vegyen nekem valamit, ami megkongatja a hormonális csengőimet. De ugyanannyira meg is vagyok döbbenve, mert nekem eszembe sem jutott, hogy vegyek neki valamit. Mit mond ez rólam?

Ezt azt jelenti, hogy valóban nem vagyunk összhangban a kapcsolatunk határával kapcsolatban, és hogy hova tart? Fogalmam sincs, mert őszintén… nem is akarok gondolni rá. Annyira beleéltem magam a gondolatba, hogy ő az én kis titkom, hogy nem láttam túl ezen.

– Úgy nézel, mintha egy kígyót tartanál a kezedben – mondja Ryker, én pedig lassan felnézek rá.

Bocsánatkérőn felszisszenek, és reszketegen elmosolyodok. – Én nem vettem neked semmit.

– Na és aztán – mondja egy vállrándítással, aztán megbök a térdével. – Nyisd ki!

Benyúlok a zacskóba, és előhúzok egy négyzet alakú, piros bársony ékszerdobozt. A szívem vadul zakatolni kezd, és azt kell hinnem, hogy ez egyfajta jelenség, ami akkor történik egy női testtel, amikor ékszerdobozt ajándékoznak neki.

Kinyitva két kicsi ezüst karkötőmedált látok… vagy talán fehérarany… nem tudom megmondani. Az egyik egy kapusmaszk, másik pedig az olimpiai ötkarika. Egy pillanatig végigsimítom őket az ujjammal, hihetetlenül fojtogat, hogy milyen tökéletes az ajándék.

– Észrevettem, hogy nem viselsz más ékszert, csak azt a kabalakarkötőt. Láttam rajta a tornádót, ami gondolom a ColdFuryt szimbolizálja; összekapcsolódott szíveket, ami lefogadom, hogy az apádat; és egy pár magassarkú cipőt, ami feltételezem azt jelenti, hogy te is csak egy nő vagy, aki szereti a cipőket.

Ráemelem a tekintetemet, és sűrűn pislogok, hogy elűzzem a szúrást. Ő kinyújtja a kezét, és játékosan állon vág, hogy könnyítsen a pillanaton. – De semmit nem láttam rajta, ami téged jelentene, mint hokijátékos, pedig azt fontos része az életednek. Szóval úgy gondoltam, jó lenne ezt is hozzátenni.

Megrázom a fejem, egy pillanatra újra a medálokra nézek, aztán becsukom a dobozt. Leteszem magam mellé az ágyra, és azonnal térdre emelkedek az ágyon. Közelebb mászok Rykerhez, átkarolom a vállát, és a tarkóján összekulcsolom a kezem. Nagyon gyengéden megcsókolom.

– Ez a legkedvesebb és legfigyelmesebb ajándék, amit valaha kaptam – suttogom.

Hallhatja az érzelmeket a hangomban. Azt hiszem, érzi, hogy egy olyan nő térdel előtte, aki a megtörés szélén áll. De Ryker olyan férfi, aki ösztönösen érzi a környezetét és az ítélőképességét. Tudja, hogy szégyellném magam, ha megtörnék.

Úgyhogy megint próbálja oldani a hangulatot. – Akkor ez azt jelenti, hogy megkapom azt a szopást, ugye?

Elvigyorodok, és bólintok. – Ó, igen… határozottan meg fogod kapni, és talán még egy kicsit többet is.

A karja villámgyorsan a derekamra kulcsolódik, és oldalvást a matracra zuhanunk, ahol csak fekszünk egymással szemben, a karom még mindig a nyaka körül, ő pedig a csípőmet markolja.

Az orrunk majdnem összeér, és pedig rámosolygok. – Boldog karácsonyt, Ryker.

– Neked is, bébi – mondja könnyedén, aztán a hátára fordul, úgyhogy át tudom neki adni a saját kis ajándékomat.